Az összefüggéseket a michigani és a kaliforniai egyetem pszichológusai két tanulmányban vizsgálták. Az egyik tanulmány a Szociális Kutatások Intézménye (ISR) által készített adatokat vizsgálta, melyeket egy 24-96 év közöttiekből álló, kb. háromezer fős mintából vettek.

A kutatók felmérték a résztvevők mentális tevékenységét, valamint vizsgálták társas érintkezésük szintjét az alapján, hogy hetente milyen gyakran beszélnek telefonon barátaikkal, ismerőseikkel, illetve milyen gyakran járnak össze.

Az ISR pszichológusa, a tanulmány szerzője, Oscar Ybarra szerint minél magasabb szintű a társas érintkezés valakinél, annál jobbak kognitív képességeik – kortól függetlenül.

A második kísérletben összehasonlították a társas érintkezések és a szellemi gyakorlatok memóriára és szellemi teljesítőképességre gyakorolt hatását. 77, 18-21 év közötti diákot vizsgáltak, akik egy csoportja társas érintkezésként 10 percig beszélgetett valamilyen társadalmi témában. A másik csoport mentális gyakorlatként három feladatot teljesített, melyek között szövegértés és keresztrejtvényt is szerepelt; a kontrollcsoport tagjai pedig egy 10 perces szórakoztató-műsor részletet néztek meg.

Ezután minden résztvevő kitöltött két különböző tesztet, melyek szellemi tevékenységük sebességét és memóriájukat mérték. Ybarra szerint ugyanannyi ideig történő társas érintkezés ugyanolyan mértékben növelte mentális tevékenységét a résztvevőknek, mint az úgynevezett szellemi gyakorlatok alkalmazása. A barátok, szomszédok látogatása tehát legalább annyira segíthet elménk éberen tartásában, mint a mindennapos keresztrejtvényfejtés.

Ez alapján joggal feltételezhető, hogy a szociális elszigeteltség nem csak érzelmi állapotunkra, de intellektuális képességeinkre is negatív hatással van.