A szakértők egyetértenek abban, hogy az étrendnek és a testmozgásnak szerepe van az egészséges súly fenntartásában, de vajon a rossz étkezés és a kevéssé aktív életmód teljes mértékben megmagyarázza az Egyesült Államokban megfigyelt magas elhízási gyakoriságot? Ezt a kérdést tette fel néhány kutató, amikor más okot kerestek erre a "súlyos" problémára.
A Mayo Clinic Proceedings októberi számában Dr. Richard Atkinson kijelentette, hogy egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az emberek elhízásában vírusok is szerepet játszanak. „Az elhízás oka nem titok: ha több kalóriát fogyasztasz, mint amennyit egy nap elégetsz, plusz kilókat fogsz felszedni. Az az érdekes, hogy az elhízás-járvány nagy részét nem lehet egyszerűen azzal magyarázni, hogy az amerikaiak többet esznek és kevesebbet mozognak. Más faktorok is szerepet játszanak, és ezek közül az egyik a vírusfertőzés” – mondja Dr. Atkinson.
A szakértő, aki a richmondi Obetech Elhízáskutatási Központ igazgatója, többféle közleményt összegezett, amelyek kimutatták a vírusfertőzés és az elhízás közötti kapcsolatot. Cikkében öt állati és három emberi vírust említ, amelyekről laboratóriumi körülmények között bebizonyosodott, hogy szerepet játszanak a súlyfelesleg kialakulásában.
Az igazgató véleménye szerint komoly tanulmányok bőséges bizonyítékot szolgáltatnak, hogy bizonyos emberi vírussal fertőzött állatoknál súlygyarapodást és többlet-zsírtárolást figyeltek meg. Amikor a kutatók megfertőzték ezeket az állatokat a humán Ad-36-ként ismert vírussal, mérhetően megnőtt a testzsír-érték és a belső szerveket körülvevő zsír mennyisége. Ráadásul a vizsgálatok azt is bizonyították, hogy az elhízást okozó vírusfertőzése egyik állatról a másikra terjedhet. A vírus okozta elhízás embereknél kevésbé jól leírt jelenség.
Dr. Atkinson saját, 2005-ben publikált tanulmányára hivatkozik, amelyben kimutatta az Ad-36 vírusfertőzés és emberek elhízása közötti kapcsolatot. Dr. Atkinson tanulmánya az Ad-36 vírus elleni antitestet (a vírusfertőzés bizonyítékát) vizsgálta 502 különböző testsúlyú személynél, három amerikai városban. A vírus elleni antitestet az elhízottak 30%-ánál, míg a nem elhízottak csak 11%-ánál találták meg. Az antitestre pozitív és negatív egyének testtömeg-indexe (BMI) között erősen szignifikáns különbség volt.
Egy vizsgálat során 89 amerikai felnőtt ikerpárnál nézték meg az Ad-36 fertőzöttséget. Mivel az ikrek általában sok tulajdonságukban, így az elhízási hajlamukban is hasonlóak, a tudósok olyan ikerpárokat vizsgáltak, ahol egyikük pozitív lett Ad-36-ra, a másik nem. „Az antitest-pozitív iker enyhén, de szignifikánsan súlyosabb és elhízottabb volt, mint antitest-negatív testvére” – mondta Dr. Atkinson, majd hozzátette: „A fertőzött egyéneknek magasabb volt a BMI-je és a testzsírszázaléka, mint a nem fertőzött ikernek.”
Atkinson cikke azt is kiderítette, hogy mit állítanak a jelenlegi kutatások a vírus okozta elhízás mechanizmusáról. Néhány kutató szerint a vírusfertőzés közvetlenül az adipocitákra hat, azokra a sejtekre, amelyek a zsírtermelésért és -tárolásért felelősek, szerintük a kórokozó bekapcsolja a zsírhalmozó enzimeket és elősegíti az új adipociták születését.
Dr. Atkinson szerint „az adenovírus-fertőzés és az elhízás közötti kapcsolatra elég bizonyíték van már, hogy a következő lépésen lehessen gondolkozni. Ideális esetben ki tudjuk védeni a fertőzést és így a vírus indukálta elhízást egy elhízás elleni vírusvakcinával. Az emberi vakcina kifejlesztéséhez még sok évre szükség lehet.”