A Stanford Egyetem kutatója, Brice Kuhl és kollégái funkcionális mágnesrezonanciás képalkotó eljárás (fMRI) segítségével vizsgálták húsz egészséges, felnőtt önkéntes agyát, miközben azok egy egyszerű memóriatesztet végeztek. A résztvevőknek három olyan szópárt kellett megjegyezniük, melyek közül kettő nagyban hasonlított egymáshoz (padlás – por, padlás – szemét, film – tekercs). A tesztalanyok az első szópárt (padlás – por) másodszorra is memorizálhatták, majd a kutatók arra kérték őket, hogy az első szavak segítségével idézzék fel mindhárom párt. A résztvevők 15%-a nehezebben idézte fel a második szópárt, mint a harmadikat.

A memóriateszt eredményeinek és az fMRI-felvételek összehasonlítása szerint a résztvevők agya abban a régióban mutatott magas aktivitást, melyet az egymással konkuráló emlékek kezelésének tulajdonítanak, valamint egy másik, az emlékek elfojtásáért felelős területen. A kutatók úgy vélik, hogy az agy a "padlás-por", "padlás-szemét" szópárokat hasonlóságuk miatt egymással ütköző emlékeknek tartja, és mivel ezek közül a másodikkal csak egyszer találkozott, felejtésre ítéli.

A kutatás vezetője szerint az emberi agy az emlékezés során a felidézett emlékeket folyamatosan újraértékeli, és az egymáshoz hasonló emlékek közül a lényegtelennek tartottat elfojtja. Ez a mindennapokban is gyakran előfordul, például amikor megváltoztatjuk az e-mail címünkhöz tartozó jelszót, eleinte gyakran összekeverjük a régit és az újat, de az ismétlés során utóbbit jól bevéssük, előbbit pedig elfelejtjük.