2018. Április 26. csütörtök
Miért ne korholjuk a horkolót? -  A hangok ereje -  Mi a teendő?
Egy hosszú, fárasztó nap után nincs kellemesebb, mint elnyúlni pihe-puha ágyunkon és életünk párja mellett nyugodt, békés álomba szenderülni. Nincs ilyenkor rémesebb, mint egy trombitálva horkolni kezdő hálótárs.

Aki még nem kényszerült hangosan horkoló ember mellett aludni, el sem tudja képzelni milyen kellemetlen ilyen hangzavarban tölteni az éjszakát. Fejünkre húzhatjuk a párnát, ám ekkor nem kapunk levegőt. Lökdöshetjük, taszigálhatjuk, gonosz módon még az orrát is befoghatjuk vagy igyekezhetünk megfordítani a horkolót, ami járhat bizonyos részeredményekkel, ám a koncert hamarosan újrakezdődik, s rendszerint épp akkor, amikor már-már elaludtunk volna.

horkolás

Miért ne korholjuk a horkolót?

Ilyenkor a szégyen a futás, de hasznos ősi elvét követve a lakás egy másik fertályán keresünk menedéket magunknak. Botorság lenne azonban haragudni a "muzsikusra", a tetszésünket el nem nyerő szimfónia nem szándékos bosszantás, okai nem partnerünk megátalkodottságában keresendők.

A horkolás tulajdonképpen egy alvás közben fellépő légzési rendellenesség. A riasztó hang a felső légutak lágy szöveteinek (lágy szájpadlás, nyelvcsap, mandulák, nyelvgyök, a torok hátsó és oldalsó falai) vibrációja révén jön létre. A horkoló ember izmai és kötőszövetei alvás közben az átlagosnál nagyobb mértékben lazulnak el, aminek következtében a felső légutakon szűkület jön létre. A kisebb keresztmetszeten áthaladó levegő sebessége megnő, ami megrezegteti az ernyedt és rugalmas garatfalat. Minél szűkebb a levegő útja, annál nagyobb a benne áramló levegő sebessége, s annál hangosabb is a horkolás.

A hangok ereje

A horkolásnak különböző fokozatai vannak, s ezek közül nem mindegyiket tekintik kórosnak. Enyhe horkolásról beszélünk, ha csupán alkalmanként fordul elő, s főként akkor, ha valaki a hátán fekve alszik, nagyon fáradt, netán alkoholt is fogyasztott. Ez a stádium bárkinek ismerős lehet, s kisebb nagyobb mértékben bármelyikünkkel előfordulhat. Mérsékelt fokozatú a horkolás, amikor bárhogyan is fekszik "zajforrásunk", a horkolás rendszeresen és gyakorta tapasztalható. Komolynak nevezhető, ha testhelyzettől függetlenül jelentkezik és a szomszéd szobában is hallható, míg súlyos esetről akkor beszélünk, amikor már az egész házban észlelhető az elviselhetetlen trombitaszó.

A Guinness Rekordok könyvében is jegyzett Mell Switzer horkolása méltán nevezhető súlyosnak. Mint rekordtartó 87,5 decibeles hangorkánt présel ki magából, amikor mások már az igazak álmát aludnak. Mivel ez a hangerősség a légkalapácsok zajával is összevethető, nem csoda, hogy állítólag tíz év alatt hét szomszédját is elűzte.

Mi a teendő?

Mivel a lökdösődés zajcsökkentő hatása mérsékelt, szemügyre kell venni azokat a lehetőségeket, melyek az okokat számolnák fel. Tény, hogy a horkolás és az elhízás között szoros összefüggés áll fenn. A felhalmozott felesleges zsírréteg ugyanis nem csupán a bőrünk alá rakódik, hanem a garatizomzat és a garatnyálkahártya közé is, ami szűkíti a levegő útját. Intő jel lehet az egy számmal nagyobb nyakbőségű ing szükséglete is, a megvastagodott nyak, toka ugyanis szintén szűkíti a levegőjáratokat.

Mivel a súlyfelesleggel küszködő emberek általában keveset is mozognak, ezért szöveteik petyhüdtebbek, az izomtónusuk is jóval gyengébb. Meg kell tehát szabadulni a felesleges kilóktól! A dohányzás abbahagyása is csökkenti a nyálkahártyák duzzanatát, célszerű tehát ebben is korlátozásokkal élnünk. Nem kifizetődő ezen kívül a lefekvés előtti lakmározás, különösképpen tartózkodjunk a fehérjékben gazdag ételek fogyasztásától. Az ételekkel megterhelt szervezet izomzata jobban ellazul, s a mélyebb alvás során a garat szöveteiben vibráció, majd összezáródás is előfordulhat.

Csökkentik az izomtónust az alkoholok, a nyugtatok valamint az altatók fogyasztása is. A "segítségükkel" mélyebb alvásba merülő ember nehezebben ébred fel egy garatelzáródás okozta oxigénhiányos állapotra, ami további károsodásokat is okozhat. A rendszeres, zavaróan hangos horkolás okainak kiderítése mindenképpen fül-orr-gégész szakorvos feladata. Meglehetősen gyakran jó eredményt hoz az életmódváltás, a több mozgás, kevesebb alkohol és dohányzás, ám olykor csak a műtéti megoldástól várhatunk sikert.


2006. 09. 06.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés