2017. Július 22. szombat

A vékonybél vizsgálata

A vékonybél igen tekintélyes hosszúságú, kb. 5 méteres bélszakaszunk. A táplálék felszívásában, az ott zajló emésztési folyamatokban, bizonyos anyagok kiválasztásában életfontosságú szervről van szó. Amiért eddig keveset beszéltünk róla, az az a tény, hogy a legnehezebben vizsgálható hasi szervünk. Lehetőség van azonban ma már ezen bélszakasz endoszkópos vizsgálatára is. Ennek során a hagyományos gyomortükrözésnél használt eszköznél hosszabb, de minden egyéb tulajdonságában azzal megegyező műszer használható. A technikailag igényesebb, nagy jártasságot igénylő vizsgálat során a rendkívül kanyargós vékonybél felső, kb. 90-120 cm-es szakasza válik vizsgálhatóvá. Láthatjuk tehát, hogy korántsem annak teljes hossza. Ezt a vizsgálatot alapvetően a vékonybél speciális gyulladásos megbetegedésének (Crohn-betegség), valamint a vékonybél eredetű vérzéseknek a kimutatására használjuk.

Van azért még lehetőségünk arra, hogy valamely módon a vékonybelet tovább vizsgáljuk. Az egyik lehetőség, hogy a vastagbél-tükrözés során eljutva a vékonybél-vastagbél átmenethez, a vizsgáló eszközt át tudjuk vezetni a vékonybél utolsó szakaszába. Eszközünk hossza, valamint az ezen manipulációval járó fokozott kellemetlenségek azonban természetesen határt szabnak a vizsgálatnak, vagyis itt már csak a vékonybélből maximum 15-20 cm-t láthatunk. Nagy azonban ennek a jelentősége is, mert a már említett specifikus gyulladásos bélbetegség típusosán e szakaszon jelentkezik először, ez pedig akkor láthatóvá válik, s onnan szövettani mintavétel és így szövettani diagnózis nyerhető.

Tudjuk vizsgálni a teljes vékonybélszakaszt is két módon. A régebbi módszer egyfajta röntgenvizsgálat. Ezen a gyomorba és onnan a vékonybélbe levezetett szondán át kontrasztanyag juttatható a vékonybélbe. Ennek röntgenleképezése, majd e filmek aprólékos elemzése a vékonybél falának esetleges megnagyobbodását, az annak környezetében lévő nyirokcsomók megnagyobbodását igazolhatja, és ez a gyulladásos bélbetegség diagnózisának felállításához vezethet. Nagy rutint, speciális szakembert, megfelelő centrumot igénylő feladat.

A másik módszer az úgynevezett kapszulás vizsgálat. Ennek során egy olyan pici kamerát tartalmazó kapszulát kell lenyelni, mely végighalad a szájnyílástól a végbélnyílásig az egész bélcsatornán, és közben számtalan fényképet készít. Ezt a vizsgálatot ma kizárólag a vékonybélbetegségek vizsgálatára használjuk, és ott is a már említett vérzésforrások keresésére. Nehezen hozzáférhető, rendkívül drága vizsgálatról van szó, csak speciális esetekben alkalmazzák. A vékonybél megfelelő működésének alapvető feltétele, hogy az ott zajló felszívódás és a vékonybél mozgása megfelelő legyen. Ennek vizsgálatára különféle funkcionális tesztek használhatók. A tesztek eredménye közvetett módon utal az esetleges kóros funkcióra. Ilyenek például a szájon át történő cukor- vagy vasterhelés, illetve a székletben ürített zsír kimutatása.

A vastagbél vizsgálata

A már említett tükrözéses vizsgálatokkal (végbél- és vastagbéltükrözés) a vastagbél nagyon jól vizsgálható. Kiegészítő diagnosztikus tevékenységre egy már kimutatott betegség még precízebb meghatározásához van szükség. Ilyen a végbél ultrahangvizsgálata. Ennek során a végbélnyíláson keresztül vizsgálófejet juttatnak a végbélbe, és a vizsgálat célja, hogy az előzőleg már ott kimutatott daganatos betegség mélységi terjedését, operálhatóságának eldöntését vizsgáljuk. Sajnos ez a vizsgálat sem terjedt még el, aminek magyarázata a szükséges eszköztár igen költséges volta.

Az endoszkópos vizsgálatok mellett már visszaszorulóban van, de messze nem vesztette még el jelentőségét a vastagbél kontrasztanyagos röntgenvizsgálata. A tükrözésnél jobban tolerálható módszerről van szó, melynek során egy beöntéshez hasonló kellemetlenséget kell elviselni. Ekkor juttatják fel a kontrasztanyagot a vastagbélbe, majd erről röntgenfelvételeket készítenek, de megfelelő vastagbél-előkészítésre (beöntéssorozatra) itt is szükség van. Nem alkalmas a módszer szövettani mintavételre. Akkor tanácsos ezt a módszert javasolni, ha a vastagbéltükrözés valamilyen okból sikertelen volt, vagy ha a betegünk elzárkózik a tükrözéstől.

Vérzések laborvizsgálata

Rutin laboratóriumi módszer a székletvér meghatározása. Egy pozitív lelet esetén azonban fogalmunk sem lehet, hogy az a vérzés egy szájüregi sérülésből, gyomorfekélyből, vagy akár vastagbéldaganatból vagy számos más egyéb forrásból ered. Mindenféleképpen több székletminta leadására van szükség.

Olyan, nagy tömegekben használatos szűrővizsgálatról van szó, melynek többszöri pozitív értéke esetén a beteg részletes kivizsgálása válik szükségessé. Mindenképpen nagy előnye a módszernek, hogy a látszólag teljesen normális székletből a szabad szemmel nem látható vérnyomokat tudja kimutatni. Kivitelezése egyszerű: a székletből kell mintát leadni, melyet a laboratórium értékel, de már gyógyszertári forgalomban vannak azok a tesztek is, amelyek (a terhesség otthoni meghatározásához hasonlóan) a székletvér kimutatására szolgálnak. Fontos tudni, hogy ha nem „emberspecifikus" tesztről van szó, akkor annak eredményét étkezésünkkel is meg tudjuk hamisítani. Tehát a teszt elvégzése előtt három nappal húsmentes diétát kell tartani.

Újabb módszerek

Folytathatnánk még tovább az egyre újabb vizsgálatok leírását, de ez már meghaladja cikkünk kereteit. Nem szóltunk még a gyomor-bélrendszeri betegségek kivizsgálásában kevésbé fontos CT- és MR-vizsgálatokról, melyek azonban természetesen a gasztroenterológiai betegségek körébe tartozó máj- és hasnyálmirigy-betegségek diagnosztikájában alapvető jelentőségűek.

A legújabb módszerek közé tartozik a PET-CT. Maga a PET egy korábban ismert vizsgálómódszer. A megfelelően jelölt vegyület véráramba történő beadása után ezen anyag bizonyos helyeken, általában daganatokban dúsul. A jelölés következtében, adott eszközzel e dúsulás helye meghatározható. E már pár éve ismert módszer kombinálása a CT adta lehetőséggel rendkívül részletgazdag, a daganatok kimutatásában, szóródásának igazolásában kiváló. Ma már Magyarországon is hozzáférhető, de rendkívül költséges vizsgálat.


Szerző: Dr. Jakab Csilla
2006. 02. 13.
« első‹ előző1.  |  2.  |  3.  |  4.  |  5.  |  
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés