2019. Október 23. szerda

Piszkos utasok

Képeslap az "ígéret földjéről a tizes években"Furcsa, hogy az utasok tisztaságára nem sok gondot fordított a hajóstársaság. A fedélközben utazó tömegek számára nemenként mindössze két-két kádat állítottak használatba. Még az első osztály mintegy 120-140 utasának is mindössze két kádat biztosítottak, s ezek is csak éppenhogy elégítették ki a szükségleteket elképzelhetőek akkor az alsóbb, szintek viszonyai. Történt mindez annak a sajátos szabályértelmezésnek okán, hogy a Slavonia nem esett bele azon hajók kategóriájába, melyek a 30. szélességi fok alatt és nyolc napnál tovább közlekednek.

Ezeken ugyanis legalább annyi tusolási lehetőséget kell felállítani, hogy azt az utasok 5 százaléka egyidejűleg használhassa. Bár a Slavonia nem kevesebb mint tizenhat nap alatt szelte át az óceánt, útja során mindvégig a 30. fok felett járt, így aztán nem szereltek fel több zuhanyzót. Annak ellenére, hogy vizük volt bőven.

Koszt

"Ha otthon hetente csak kétszer ennyit és ilyet ehettem volna, ma is Magyarországon lennék" vallotta az egyik parasztember. És valóban: a New York-i érkezéskor a Slavonia utasai rendszerint jobb kondícióban voltak, mint a fiumei induláskor. Persze az ízeket nem mindig olyannak találták, mint a Duna mellett, de a bőséges ellátásra nemigen lehetett panasz.

A hűtőkben tárolt friss élelmiszerből hetente négyszer került meleg vacsora az asztalra, s még kóser hús is akadt. A fedélköz utazóközönsége ugyanazt fogyasztotta, mint a hajó személyzete. A Cunard Line kínosan ügyelt az élelmiszerek tárolására, azt mindennap a hajó kapitánya által vezetett bizottság ellenőrizte. A konzervétel itt ismeretlen volt, nem úgy az ebédet a gyengélkedőknek akár ágyhoz felszolgáló pincér.

Gyógyellátás

A hajón külön részleg szolgált a fertőző és az általános betegellátásra, jól felszerelt patikája volt, s rendelőjében szükség esetére még egy stabil műtőasztalt is felállítottak. A hajóorvos naponta kétszer fogadta a betegeket, s zömmel kötőhártya-gyulladásokat kezelt. A betegség a partraszálláskor különös jelentőséggel bírt, hiszen emiatt könnyen visszafordíthatták a bevándorolni kívánó pácienst. Viszonylag gyakoriak voltak a fogászati panaszok, valamint a hőkiütés nevű, himlőszerű betegség, mely azonban a rettegett kórtól eltérően néhány nap alatt elmúlt, s csupán ágynyugalmat és megfelelő hűtést igényelt kezelése során. További másik gyakori panasz a székrekedés volt, ami minden útra tekintélyes mennyiségű hashajtó beszerzését tette indokolttá.

A szoptatós anyák és gyermekeik is megfelelő ellátásban részesültek. A malária inkább csak a személyzet tagjai között ütötte fel a fejét, s a kemény fizikai munka során elő-előforduló balesetek is inkább a matrózokat érintették. Bármely fertőző betegség esetén a páciens azonnal a fertőzőrészlegre került, ágyneműjét megsemmisítették, ágyát fertőtlenítették. Azon ritka esetekben, amikor valakit a hajón ért el a halál, boncolás történt, majd a tetemet vitorlavászonba tekerve temették a tengerbe.

Günther doktor hazaérkezve tapasztalatait igyekezett megosztania kivándorlási ügyekben illetékes szakemberekkel. Javaslatainak hatása az 1909-ben e témakörben született törvényen már érezhető is volt.


2006. 09. 06.
« első‹ előző1.  |  2.  |  
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés