2018. Július 20. péntek

Irány a lejtő!

Felkészülés a síszezonra
1 . oldal
A felszerelést jól válogassuk össze! -  Előre, ki a hóra! -  Emlékezzünk rá! -  Készüljünk fel az esésekre!
Ahhoz, hogy a síelés valóban élvezetes kikapcsolódás legyen, nem csak jó felszerelés, de némi előkészület és megfontoltság is szükségeltetik. Mielőtt nekivágunk, nem árt tudni néhány alapszabályt, akár kezdők vagyunk, akár a pálya ördögei.

A szakemberek szárazedzésnek hívják a síelést megelőző otthoni alapozást. Aki a karosszékből rögtön a pályák felé veszi az irányt, az nemcsak az izomláz amúgy múló kellemetlenségével, hanem a fokozottabb sérülésveszéllyel is számolhat. Az utazást megelőző hetekben érdemes figyelmet szentelni a különböző bemelegítő gyakorlatoknak, jelesül a fej-, kar-, váll-, derék-, csípő-, láb-, térd- és bokakörzésnek, a végtag- és derékhajlítgatásnak, guggolásból fölállásnak, rugózási gyakorlatoknak.

síelés

Aki nem tudja pontosan, hogy milyen gyakorlatok a legalkalmasabbak a felkészülésre, kereshet kifejezetten a szárazedzést bemutató videókat.

A felszerelést jól válogassuk össze!

A síelés és a snowboardozás technikai sport, s mint minden ilyennél, rendkívül fontos a felszerelés. Tegyünk jót önmagunkkal: a szezon elején szakemberrel ellenőriztessük a léceink, a kötések és a bakancsok állapotát. Ha használtan vettük a sportszereket, akkor ez a tanács fokozottan érvényes.

Az öltözet is fontos. A legokosabb, ha szaküzletben vásárolunk speciális ruhákat. A sícipő helyes megválasztásában kérjük szakemberek tanácsát, de ne feledjük: öt perc próba nem elég ahhoz, hogy megtudjuk, egész napra a bakancsba szorítva hogyan érzi majd magát a lábunk. A bakancsban a boka és a sarok pontosan illeszkedjék a neki kiképzett helyre, a lúdtalpasok viseljék a betétet.

Ne felejtsük a jó kesztyűt és a sapkát (fejünkön adjuk le a hőt leggyorsabban!), a szellőzéssel ellátott, cserélhető és törhetetlen üvegű síszemüveget sem. Erre már csak azért is szükség van, mert a hóról visszaverődő erős fény súlyos szemsérülést okozhat (pl. kötőhártya-gyulladás), és szerepe lehet az időskori szürke hályog és a gyengénlátás kialakulásában is. Ha nincs megfelelő síszemüvegünk, legalább egy oldalirányban is fedő, UV-szűrős napszemüvegről gondoskodjunk.

Az utóbbi időben a sípályákon a hagyományos síléceket egyre inkább kiszorították a snowboardok és a babapiskóta alakú carvinglécek. Ezek jóval balesetveszélyesebbek – részben mivel az utóbbiakkal nagyobb sebességet lehet elérni –, emiatt több az esés és a fejsérülés. Érdemes, sőt bizonyos országokban kötelező is bukósisakot viselni a pályán! Spórolni nem érdemes rajta, hiszen életet menthet; kiválasztásához kérjük szakember segítségét, a rosszul illeszkedő sisak ugyanis nem sokat ér. Ráadásul az az előnye is megvan, hogy véd a hidegtől és a széltől.

Előre, ki a hóra!

Ezek után irány a pálya, ahol ha még soha nem volt léc a lábunkon, keressünk egy oktatót. Sajnos sokan szakemberek segítsége nélkül kezdenek síelni vagy snowboardozni, ami több okból is helytelen. Az autodidakta tanfolyamok, a baráti "csak csináld utánam" jellegű tanácsok nem pótolják a síoktatókat. Nem csupán síelési stílusunk lesz kevésbé szép, de saját magunk és mások testi épségét is veszélyeztetjük.

Főleg a minden tapasztalatot nélkülöző, de igencsak lelkes és vakmerő kezdők követik el azokat a veszélyes hibákat, amelyeket csakis az őrangyaluknak köszönhetően úsznak meg sérülések nélkül. A szerencse azonban nem tart örökké, egy rosszul begyakorolt mozdulatsor könnyen a hegyi mentők karjaiba vezetheti a pályák nagymellényű ördögét. A szakemberek ezért mindenkinek azt ajánlják, hogy legalább pár órát vegyenek képzett oktatótól, mielőtt nekiindulnának a lejtőknek.

Emlékezzünk rá!

Ha már gyakorlott síelők vagyunk, akkor se feledkezzünk meg a következőkről:
• Bemelegítés: mint minden sporttevékenységnél, itt is fontos, hogy néhány percnyi, izmainkat alaposan megmozgató gyakorlatsorral a megfelelő állapotba hozzuk végtagjainkat. Vádli, térdhajlat, derék – ne hagyjunk ki semmit a bemelegítés során.
• Evés-ivás: Mielőtt kibaktatunk a pályára, kezdjük a napot egy kiadós, értsd: magas tápértékű reggelivel. Egyáltalán nem biztos, hogy kedvünk lesz a közeli faluban ebédelni, a pálya mellett pedig előfordulhat, hogy csak egyszerű kifőzdék találhatók, várhatóan hosszú sorokkal.
• Nem árt, ha egy-két csokit is elrejtünk a zsebeinkben. A folyadékbevitelre azonban ügyeljünk. A kiszáradás a magas hegyek között mindennapos veszély. Természetesen tartózkodjunk a túlzott alkoholfogyasztástól. Nem csupán mozgáskoordinációnk rovására megy, de a kihűlés is jobban fenyeget minket. Fogyasszunk inkább meleg teát.
• Ne a legmeredekebb, leghosszabb pályán kezdjünk – ki tudja, mit felejtettünk tavaly óta –, és merjünk nemet mondani a minket heccelő vakmerőbb és esetleg gyakorlottabb társainknak. Nem az ő lábukról van szó.
• A nap végén különösen vigyázzunk! Az egész napos síelés igen sokat kivesz a szervezetből, a fáradt izmok nem úgy reagálnak, mint a frissek, a fény is fakóbb már, az akadályokat is nehezebb észrevennünk. Tapasztalatok szerint legtöbb baleset az utolsó menet során szokott bekövetkezni a megerőltetéstől.

Készüljünk fel az esésekre!

A síeléssel együtt jár az esés is. Esnek a kezdők, de esnek a profik is nem mindegy azonban, hogy hová és hogyan. Ahogy a lesiklást és a kanyarodást, úgy a borulást is meg lehet tanulni. Az első, hogy próbáljuk meg elkerülni az olyan részeket, ahol nagy valószínűséggel elveszíthetjük a kontrollt a lécek felett. Kerüljük a köves, jeges terepet, és ha lehet, ne sodorjuk el a többi síelőt. Próbáljunk úgy lavírozni, hogy a hegy felőli oldalon először a fenekünk érjen talajt, ugyanakkor arra is ügyeljünk, hogy ne üljünk rá a lécekre, mert abból csak kormányzás nélküli szánkázás lesz.

Védjük a térdet és a könyököt, esés közben a test minél nagyobb felületen érintkezzen a hóval. Ha a karunkat széttárjuk a bot okozta sérülések kockázatát is csökkentjük, de biztos, hogy nem kerül alánk a feltápászkodáshoz szükséges eszköz. Mielőtt felállunk, ellenőrizzük a kötéseket, a lécet, helyezkedjünk merőlegesen a lejtőre, a hegy felőli éleket mélyesszük bele a hóba, majd a bot segítségével lassan álljunk talpra.

Természetesen vannak szerencsétlen esések is, a leggyakrabban ilyenkor a boka, a térd, a váll, a csukló és a fej sérül. A kemény, jeges pályákon inkább a törések a jellemzők, míg puha terepen rándulások és szalagszakadások fordulnak elő inkább. A zsúfolt pályáknak és a borotvaélesre fent modern léceknek köszönhetően a vágott sebek is mind gyakoribbak, belső sérüléseket és súlyos fejsérüléseket is egyre gyakrabban látnak el a helyi kórházak.


2006. 09. 06. (Aktualizálva - 2011. 12. 09.)
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés