2016. Május 26. csütörtök
Megváltozik a viselkedés -  Ami már panaszt okoz -  Rejtélyes okok -  A betegség kezelése
Jellemzően a jó, vagy legalábbis jobb módú társadalmak és csoportok betegségéről lesz szó alábbi cikkünkben. Ennek igen egyszerű magyarázata van: táplálkozási zavarok csakis olyan környezetben alakulhatnak ki, ahol viszonylag bőségesen áll rendelkezésre élelmiszer, tehát van miből habzsolni, illetve van miről lemondani. Éppen ez a lemondás az, amely a karcsúság vágyaként jelentkezik fiatal nőkben, hogy végül kóros soványsághoz, veszedelmes testi leépüléshez és sorvadáshoz vezessen mégpedig anélkül, hogy a beteg felismerné baját.

Az anorexia nervosa orvosi diagnózis pszichés eredetű étvágytalanságot jelent. A betegség nem olyan ritka mint gondolnánk, az összlakosságot nézve minden 100 000 lakosra jut egy megbetegedés, de a jobb módú középső vagy felső társadalmi-gazdasági rétegekből származó serdülő lányok között akár minden 200-ra juthat egy eset. Ebben a megbetegedésben 95%-ban nők szenvednek, és az elváltozás rendszerint a serdülőkor és a fiatal felnőttkor közti években kezdődik. Az anorexia nervosa előfordulása a fejlett társadalmakban inkább növekszik.

anorexia nervosa

Megváltozik a viselkedés

Az anorexia elnevezés, vagyis az étvágytalanság nem felel meg a valóságnak, hiszen ezeknek a betegeknek az étvágya tulajdonképpen mindig is megmarad. Ettől függetlenül az anorexiások súlyosan lesoványodnak. A megbetegedés tulajdonképpen étkezési zavarként fogható fel. Már a klinikai tünetek megjelenése előtt feltűnő lehet, hogy az érintettek viselkedése megváltozik. Jellemző rájuk a nagyfokú pedánsság, aprólékosság, precizitás; rendkívül intelligensek, az iskolában igen jó tanulók, önmaguk számára magas teljesítménymércét állítanak fel.

Figyelmük középpontjába azonban a testsúly kerül. Rettegnek az elhízástól, annak ellenére, hogy az esetek többségében eleve normális testalkatúak. Az általuk túlzottnak ítélt testsúly vagy az elhízástól való félelem miatt egyre inkább csökkentik a táplálékfelvételt. Állandóan az étkezésre összpontosítanak, diétás recepteket, kalóriatáblázatokat tanulmányoznak. Mások számára gondosan tálalnak, míg maguk gyakran az ételt elrejtik vagy kidobják.

Ami már panaszt okoz

Nem ritka az úgynevezett „habzsoló és kitisztító” magatartás, vagyis mások számára demonstrált bőséges étkezés után félrehúzódva meghánytatják magukat, nagy mennyiségben vízhajtókat, hashajtókat vesznek be. Általában az eredeti testsúly több mint 25%-át leadják. Nőknél az egyik legjellemzőbb tünet, hogy a menstruáció elmarad. Mindkét nemben csökken a szexualitás iránti érdeklődés. A betegek a testsúllyal kapcsolatos szorongásukat azonban soha nem veszik tudomásul, soványságuk sem aggasztja őket. Panaszaikat elsősorban a kóros soványság következtében jelentkező egyéb betegségek vagy tünetek, mint pl. a székrekedés, puffadás képezik. Pulzusszámuk, testhőmérsékletük alacsony, testszerte fokozódik a szőrnövekedés, vizenyők jelentkezhetnek.

Az igen sorvadtnak látszó betegek is sokáig aktívak, rendszeresen tornáznak, sportolnak. Még az általános sorvadás, fizikai leépülés ellenére is csak a késői szakban jelentkezik hajlandóság az infekciókra. A betegek kb. negyede hal meg a betegség szövődményeiben, vagy követ el öngyilkosságot.

Rejtélyes okok

A betegség pontos kóroka ismeretlen, hormonális megbetegedés gyanúja miatt gyakran endokrinológushoz irányítják a pácienst. A betegség kapcsán észlelhető hormonális eltérések azonban inkább a fogyás és a testi leépülés következményei. Az anorexia létrejöttében főként pszichiátriai megbetegedést feltételeznek, de az összes esetet egyetlen feltételezés sem magyarázza. Mindenesetre gyakran nehéz elkülöníteni a súlyos eseteket a szkizofréniától vagy a depressziótól.

A betegség kezelése

Két fázisra osztható a betegség kezelése. Először a testsúlyt kell visszaállítani, ezáltal az életveszélyt elhárítani, majd a második szakaszban a személyiségi és családi problémákat megoldására történik kísérlet. Súlyos anorexia gyógyításához legtöbbször kórházi kezelésre van szükség. A leggyakorlottabb munkacsoportok és terápiás programok segítségével is csak a megbetegedettek kétharmadában sikerül a kívánt testsúlyt elérni. Mesterséges táplálást csak igen ritkán, a legsúlyosabb betegek esetében, közvetlen életveszély elhárítására szabad alkalmazni, hiszen a cél a normális étkezési magatartás helyreállítása.

Gyógyszeres kezelés (lithium, antidepresszánsok) csak az esetek kis százalékában eredményes. Igen fontos az orvosok és nővérek részéről nyújtott támogatás, intenzív pszichoterápia és családterápia. Gyakran van szükség a háziorvos és a pszichiáter szoros együttműködésére, és táplálkozási szakemberekkel történő rendszeres konzultálásra.


Szerző: Dr. Fűtő László

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés