2017. November 19. vasárnap
Pálffy István néhány éve kitalálta, hogy íróként a gasztronómiára és kultúrára fogékony utazó szemszögéből mutatja be szomszédainkat a magyar olvasó számára. Útikönyvei kapcsán bejárta Horvátországot és Erdélyt, aztán Csehország következett, a következő cél pedig Szlovákia lesz. A népszerű híradóssal a szomszédos országokban megismert gasztronómiai és kulturális különbségekről, valamint élményeiről beszélgettünk.

- Milyen különbségeket látsz az eddig meglátogatott országok lakossága, népei között? Mennyivel mondható egészségesebbnek az életmódjuk a miénkhez képest? Mennyire igaz az a sztereotípia, hogy mi, magyarok nem élünk egészségesen?

- Száz százalékig igaz. Vegyük például a horvátokat, ők nagyon sokat dolgoznak. Ez érthető is, hiszen friss nemzetállamról, új országról van szó, háború után vannak, tehát építkezni kell, a következő generációknak munkát kell teremteni, megélhetést kell biztosítani, világos, hogy az az ország dolgozik, és mindenki el van foglalva. Ez eleve egészséges, és a sok munka mellett, különösen a parti, tenger melletti szakaszon, magas a hal- és zöldségfogyasztás.

fotó: www.palffyistvan.hu

A csehek már nem dolgoznak annyit, ledolgozzák a maguk nyolc óráját, egy perccel sem többet, de annyit igen. A hagyományos étkezés, a hús-krumpli-káposzta szentháromsága nem változott, jelentős mennyiségű kalóriát vesznek fel, ezért rengeteget sportolnak és mozognak. A sport mellett a másik, amit gyerekkoruk óta művelnek, a zene – mindenki sportol és zenél valamit. Nagyon sokan rezesbandában fújnak, rengeteg együttesük van, ilyen-olyan hagyományőrző és helyi popegyüttesek, a regionális kulturális élet tehát nagyon élénk. Emellett a sport az, ami az egész országot, a társadalmat, a családokat és közösségeket átszövi. Állandóan jönnek-mennek: gyalogtúra, jogging, de leginkább bicikli. Mindenhol azt lehet látni, hogy a csehek bringáznak, a 4 éves gyerekeket is felviszik az országútra, és az autósok vigyáznak rájuk, tehát van kultúrája a dolognak. Ezenkívül számos turistaút, mountainbike-ösvény van, ahol spéci, extrém bringázást is lehet művelni. De a végtelenségig lehetne sorolni, hogy mit sportolnak a csehek: foci, jéghoki, stb. Ez jelentős életmódbeli különbség hozzánk képest.

Érdekes módon a romániai, erdélyi életmód a leginkább hasonló a mienkhez, azzal a különbséggel, hogy ott több a fizikai munka. Többen dolgoznak földeken, asztalosüzemben, ablakgyártó cégnél, a munka nincs annyira gépesítve, nincs annyira a szoftvereken és a digitális dolgokon a hangsúly, kevesebb a szolgáltatás és inkább termékalapú az ipar, ezért több a fizikai igénybevétel. Ennek megfelelően a mienkhez hasonló táplálékbevitel hasznosul. Ezt az összes vizsgálat, az átlagéletkor, a betegségek, a népegészségügyi adatok mind kimutatják.

- A könyveiddel kapcsolatos utazásaid során rengeteg italt, ételt ismertél meg, újakat, ismerteket is kóstolhattál. Mennyire bírja a magyar gyomor ezeket? És mi a legnagyobb élményed?

- A magyar gyomor alapvetően mindent elbír. Az a kérdés, hogy elbírja-e a könnyűt. Beéri-e egy salátával a horvát tengerparton, vagy beéri-e mondjuk az erdélyi szegénykonyhával. Erdélyben ami a kert végében terem, az alapanyagnak tekinthető, például a csalánból is lehet levest csinálni, és nem is rosszat. Szerintem a magyar gyomor elbírja, a probléma talán épp az, hogy sokszor könnyű neki, vagy tartalmatlannak érzi, mert akkor vagyok boldog és elégedett, ha két lyukkal kijjebb kell engedni a derékszíjat.

A legjobb élmények egyike például, hogy Horvátországban akármit föl lehet tenni a grillre. A legelképesztőbb tengeri állatokat. Kifognak valamit, ami a piacon is különlegességnek számít, lehet, hogy még a helyi halászok is először látták, azt sem tudják, hogy micsoda. Furcsa alakú, nyúlós, de ráteszik a grillre, és amikor leveszik róla, meglocsolják olívával és citrommal, és isteni. Ezek a szenzációs dolgok.

Erdélyben a bárány- és a juhkultúrának van egy nagyon specifikus szelete, amikor ugyanúgy megeszik a borjúmirigyet, mint a franciák. Vagy ordát készítenek. Ez egy túrós-savós végtermék, nem túró, hanem a túró és a savó közötti friss termék, és például ordás palacsintát csinálnak belőle.

- A csehekről nekem elsőre mindig a knédli jut eszembe. Milyen a jó knédli?

- Szerintem krumplis és füstölt húsos. Az alaptésztához reszelt burgonya és füstölthús-darabkák van hozzáadva. A csehek viszont nem okoznak nagy meglepetést, kiszámíthatóak minden szempontból. Ez jellemző Csehországra. Az egész kultúra kiszámítható, mert rend van benne. Kiszámolják, hogyan élnek meg belőle, hogy mennyit kell költeni turizmusra, hogy bejöjjön annyi, amiből megélnek. Nálunk alulköltés van, a horvátoknál pedig szerintem túlköltés van. Nyomják, nyomják, lehet, hogy kevesebből is menne már, de ez a tempó. Ez kulturális kérdés, a cseheknél erős 700 éves német befolyás volt, ott megmaradt a rend, a matematika, hogy kiszámolnak mindent, azután fegyelmezetten végrehajtják.

-Hogy állsz az italokkal? Magyarországon keményebbek a pálinkák, mint a környező országokban?

- Erdélyben keményebb, mert Magyarországon már nincsen házi főzés, legfeljebb faluhelyen. Erdélyben, ugyanúgy, ahogy a Vajdaságban, egy bizonyos mennyiségig legális a házi pálinkafőzés, de nem főznek tisztán. Ahol szegénykonyha van, ott a gyümölcsöt sem dobják ki, van étkezési gyümölcs, van lekvárnak való gyümölcs, és van pálinkának való gyümölcs, abban van rohadó cefre is. Egy erdélyi szilvapálinkán azt érezzük, hogy ütős, függetlenül attól, hány fokos, de ha ugyanezt egy osztrák kisüzemnél isszuk meg, akkor egy lágy, parfümös, aromásabb, illatosabb italt kapunk. A lényeg, hogy mi van benne. Tiszta, érett gyümölcs, mag, kosz egy szál se. Más a felosztás.


Szerző: Ruprecht Vilmos
2007. 07. 20.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés