Wilhelm Conrad Röntgen 1895. november 8-án, pénteken laboratóriuma sötétjében ülve hirtelen furcsa fényjelenségre lett figyelmes. Egy közelben elhelyezett bárium-platinacianid oldattal bevont papírernyő váratlanul fluoreszkálni kezdett. Történt mindez annak ellenére, hogy a helyiségben teljes sötétség volt. A tudós épp egy bekapcsolt Hittorf-féle katódsugárcsövet vizsgált, s azt is tökéletesen befedte egy olyan kartonlappal, ami még az ultraibolya sugárzást is visszatartja.

Röntgen alig hitt a szemének, azt azonban gyanította, hogy a jelenségnek köze lehet a katódsugárcső működéséhez. Kikapcsolta a csövet, majd újraindította a folyamatot és a fényjelenség megismétlődött. Röntgen felemelte és odébb helyezte a papírernyőt, egyre távolabb a műszertől, ám a papír továbbra is halványan derengett a sötétben. Nyilvánvaló volt, hogy valami újat fedezett fel, hiszen a fluoreszkálás a katódsugárcsőtől mintegy két méterre is jelentkezett, azaz olyan távolságra, ahol a katódsugárzást addig nem tudták kimutatni.

Az X-sugarak sikere

X, mint ismeretlen. Röntgen ezt a nevet adta az új sugárzásnak a felfedezését rögzítő első tanulmányában, ami az elmúlt közel két hónap eredményeit foglalta össze. Ez idő alatt Röntgen számos kísérletet végzett, hogy alaposabban megismerje az új sugárzás jellemzőit. Mindenekelőtt arra összpontosított, hogy az X-sugarakat határozottan elkülönítse a korábban már megismert katódsugaraktól.

Ezen törekvései során jutott arra a megállapításra, hogy az újonnan felfedezett sugarak különbözőképpen nyelődnek el a különböző anyagokban, azaz egyes dolgok a fotografáló lemezeken sötétebbnek, mások világosabbnak látszanak. Az így készült árnyképek közül az egyik legismertebb a felesége, Bertha kezéről mintegy 20 perces expozíciós idővel készült röntgenkép, melyen jól kivehetők a kézcsontok, sőt Bertha gyűrűje is.

A következő év óriási sikert hozott a felfedezőnek, az X-sugarakról beszélt szinte az egész világ. Számos bemutató következett, többek között II. Vilmos császár előtt Berlinben, illetve a wörgzburgi Fizikai-Orvosi Társaság előtt – mindenhol nagy hatást gyakorolva nézőközönségére. Ez utóbbi alkalommal javasolta a saját kézcsontjainak látványától fellelkesült neves anatómus, Albert von Kölliker, hogy az új sugarakat felfedezőjükről Röntgen-sugaraknak nevezzék el.

A felfedező a legmagasabb elismerésekben részesült Európa szerte, köztük megkapott egy akkoriban alapított, ám később nagy karriert befutott díjat is, a Nobel-díjat. A tudományos világ lelkesültsége nem volt tiszavirág életű, már a következő évben megindult a röntgentechnika elterjesztésére és megismerésére irányuló mozgalom. Annak ellenére, hogy a készülék meglehetősen drága volt, már a XX. század elején több száz orvosi röntgenintézet működött.

Sugárveszélyben

Bár a kiterjedt kutatásoknak köszönhetően viszonylag hamar ismertté váltak a Röntgen által felfedezett sugarak káros hatásai is, a kezdetekben a röntgenológia úttörői fizikusok és technikusok jóformán teljesen védtelenek voltak ezekkel szemben. A gyakori sugárterhelés több kitűnő tudósnak okozták halálát. A tudomány és a technika rohamos fejlődésének köszönhetően a sugárzásveszélyt mára sikerült minimálisra csökkenteni, s az orvosi vizsgálatok egyik nélkülözhetetlen diagnosztikai eszközévé vált Wilhelm Conrad Röntgen felfedezése.