Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (http://vital.hu)

Gyomor-bél rendszeri vizsgálómódszerek

A gyomor-bél rendszer elváltozásai, betegségei rendkívül sokféle, jellegükben egymástól teljesen eltérő tüneteket okozhatnak. Hasi panaszainkkal először a családorvost keressük fel, szükség esetén ő ad beutalót gasztroenterológushoz, vagyis gyomor- bélrendszeri betegségekre, a hasüregben található szervek elváltozásaira, vizsgálatára és kezelésére szakosodott szakorvoshoz.

Ahhoz, hogy az ő munkáját megkönnyítsük, próbáljuk meg tüneteinket, panaszainkat átgondoltan elmondani. Igyekezzünk meghatározni a következőket: mióta van egyáltalán panaszunk, a has mely részén jelentkezik a fájdalom, és állandóan azon az egy területen-e, vagy időről időre másutt és másutt? Milyen jellegű a fájdalom (szúró, éles, tompa, hullámzó), kíséri-e bármilyen egyéb tünet (pl. láz, hányinger), milyenek a székelési szokásaink? Van-e ebben változás (pl. hasmenés, székrekedés váltakozik-e), változott-e a testsúlyunk? Ezt gyakran az a páciens, aki nem szokta mérni magát, ruháinak szűkösségéből, esetleg lötyögéséből tudja megítélni.

Természetesen lehetséges, hogy bármely fentebb említett tünetet nem kísér fájdalom, akár semmiféle hasi panaszunk nincs, de számunkra is megmagyarázhatatlan fogyás jelentkezik, vagy előfordulhat, hogy az érzést, melyet a hasban érzünk, nem tudjuk fájdalomként jellemezni, hanem csak valamely idegesítő, tompa, rossz érzésként.

Mi történik a gasztroenterológusnál?

Az első találkozás alkalmával a szakorvos rendszerint ismét végigkérdezi panaszainkat, kitér étkezési és székelési szokásainkra, tájékozódik az egyéb meglévő társbetegségekről, gyógyszeres kezelésünkről, és fizikális vizsgálatot végez.

A hastájék vizsgálata

Nézzük először a fizikális vizsgálatot! A vizsgálóágyon hanyatt fekve, hasunkat szabaddá téve az orvos megtapintja hasunkat, tájékozódik az esetleges fájdalmas pontokról, és ha van ilyen, megnagyobbodott hasűri szervünkről (pl. máj, lép). Először csak finom, felületes tájékozódó tapintást végez, majd ezt követi a gondosabb, nagyobb erőkifejtéssel járó vizsgálat, amelynél már a has különböző részeit tapintja, hasonlítja össze. A jobb felhasi régióban az epehólyag, máj, vastagbél, a bal felhasi területen a lép és a vastagbél következő szakasza, a köldök feletti terület a gyomor és részben szintén a vastagbél, a köldök körüli régió, zömmel a vékonybél, míg az alhas jobb oldalán a féregnyúlvány (vakbél) és a vastagbél, bal oldalán a leszálló vastagbél betegségei válnak felismerhetővé.

A jobb és a bal alhasi régióban jelentkező tapintási fájdalom hátterében vese eredetű, és nőknél nőgyógyászati megbetegedés gyanúja is felmerülhet. Az alhas középső részén a húgyhólyag (illetőleg nőknél a méh is) helyezkedik el. Hozzátartozik a vizsgálathoz mindkét veserégiónak a vizsgálata, és a sérvkapuk tapintása is (köldök, lágyék, comb). Már a fizikális vizsgálat is alkalmat nyújt valamelyest a differenciáldiagnózisra (a beteg panaszaival együtt), elkülönítve a vélhetően urológiai, nőgyógyászati betegségeket a gasztroenterológiai panaszoktól.

A végbél vizsgálata

Mindenképpen hozzátartozik az első vizsgálathoz a végbél ujjal történő tapintása, melyet az orvosi nyelv rektális digitális vizsgálatnak nevez, így, elmondás alapján ijesztőnek tűnő, de gyors, fájdalmatlan és sokszor rendkívül fontos többletinformációt nyújtó vizsgálatról van szó. A vizsgálóorvos krémmel síkossá tett kesztyűs ujját vezeti a végbélbe. Ami elsősorban fontos, hogy tapint-e például aranyeret, daganatos szövetszaporulatot, megnagyobbodott prosztatát, nőknél pedig a hüvely hátsó falát stb.

Lényeges, hogy a vizsgálat során a kesztyűn maradó széklet milyen színű. Előfordul ugyanis, hogy a beteg nem is figyeli a székletét, és csak itt, a vizsgálat során derül fény annak esetleges véres voltára, de lehet a széklet akár szurokfekete vagy agyagszerűen világos is. Ezek mind-mind más megbetegedés jelei. A vizsgálat során elérhető a hasüreg alsó része, melynek fájdalmassága szintén nagyon fontos diagnosztikus jel.

Labordiagnosztika

Hozzátartozik a kivizsgáláshoz a vérvétel és a vizeletvizsgálat, vagyis a labordiagnosztika. Az esetek zömében itt egy általános vizsgálatsor készül, ebben szerepelnek a máj- és vesefunkciók, a vér ionháztartási paraméterei, a vérkép (vörösvérsejt, fehérvérsejt, vérlemezkék), a vérzsírok, a vérsejtsüllyedés, vércukor, a hasnyálmirigy enzime, de lehetőség van – általában nem az első vizsgálat alkalmával – egyéb specifikus laborvizsgálatokra is. Emiatt, valamint az esetek zömében szükségessé váló hasi ultrahangvizsgálat miatt érkezzünk éhgyomorral. Ez nem jelenti azt, hogy a reggel szükséges, szokásos gyógyszereket kevés folyadékkal ne vegyük be, de természetesen vannak olyan betegségek (pl. cukorbetegség), ahol ki kell kérnünk a beutaló háziorvos tanácsát.

Hasi ultrahangvizsgálat

Említést tettünk már a hasi ultrahangvizsgálatról. Ismét egy fájdalmatlan, még csak nem is kellemetlen, de nagyon sok információt adó vizsgálatról van szó. Áttekintő képet ad a fizikális vizsgálat során tapintott szervekről, de a technikai korlátok miatt nem minden hasi szervünkről szolgáltat megfelelő érzékenységű információt. Alkalmas a máj, az epehólyag, a lép, a vesék megfelelő érzékenységű vizsgálatára. Az epehólyag-kövesség kimutatásának alapvető módszere.

Vizsgálható vele a vastagbél, a prosztata, a vékonybélrendszer, a hasnyálmirigy is, de ezek már kisebb érzékenységgel. Ne várjuk el a gyomor betegségeinek kimutatását sem. Sokszor a hasi ultrahang csak a gyanúját veti fel valamely szervi elváltozásnak, és azt további eszközös vizsgálatoknak kell tisztázniuk (pl. a vastagbéltükrözés, gyomortükrözés, CT, stb). A vizsgálat általában elsötétített szobában, hanyatt fekvő helyzetben történik, melyhez a hasunkat szabaddá kell tennünk, s azt zselészerű anyaggal kenik be.

Kellenek-e további vizsgálatok?

Amikor a kivizsgálásnak ebben a fázisában vagyunk, a gasztroenterológus szakorvos eldönti, hogy kellenek-e további vizsgálatok, s ha igen, azok melyek legyenek. Mint ahogyan a vizsgálat menetében bármikor, most is van lehetőségünk dönteni egy további eszközös vizsgálat elfogadásáról, vagy elutasításáról. Ha azonban – nyilván alapos okkal – szakorvoshoz fordultunk, akkor próbáljuk meg inkább elfogadni az ő véleményét a további vizsgálatokat illetően.

A gasztroenterológiai betegségek előfordulási gyakoriságát tekintve a következő vizsgálat a gyomortükrözés, a végbél-, illetve a vastagbéltükrözés lehet. Ezek már kellemetlenséggel, sőt fájdalommal járnak.

Gyomortükrözés

Beszéljünk először a gyomortükrözésről. Erre akkor kerül sor, ha a nyelőcső, gyomor vagy a nyombél megbetegedéseinek gyanúja merül fel. Ez a vizsgálat előkészítést nem igényel, de teljesen éhgyomorral történik, legalább 6 órának kell eltelnie bármely szilárd étel vagy folyadék fogyasztását követően. A vizsgálat megkezdése előtt tájékozódni kell a társbetegségekről (pl. epilepszia), a gyógyszerszedésről (pl. vérhígító gyógyszerek), gyógyszerérzékenységről. Mindezek befolyásolják a vizsgálat vagy szükséges más beavatkozás elvégezhetőségét.

A beavatkozás előtt a kivehető műfogsort el kell távolítani. Az eszköz levezetésének megkönnyítéséhez a garat területét Lidocain spray-vel érzésteleníteni kell. Ezt követően a vizsgálóágyon bal oldali fekvésben kell elhelyezkedni, a fogak közé – az eszközt és a fogainkat is védő – műanyag védőt helyeznek. A vizsgálóeszköz hajlékony, száloptikás, kb. kisujjnyi vastagságú hosszú cső, ez kerül levezetésre. Csak a vizsgálat kezdeti részén szükséges együttműködés, mert a nyelvünk mögé kell engedni az eszközt, melyet felszólításra egy nyelés segítségével lehet jól és gyorsan a nyelőcsőbe juttatni. Ezt követően már csak tűrni kell azt a néhány percet (3-5 perc), amíg a vizsgálat befejeződik.

A vizsgálat során az okoz még kellemetlenséget, hogy levegőt kell befújni, mely feszülő érzéssel, fájdalommal járhat. A módszer nemcsak megtekintésre, hanem szövettani mintavételre, baktériumkimutatásra is lehetőséget nyújt, ezek azonban fájdalmat már nem okoznak. A látott képet az orvos monitoron többszörös nagyításban látja, és mód van fénykép vagy videofelvétel készítésére is. Amennyiben jól kooperálunk, a vizsgálat sokkal kevésbé kellemetlen, mint amennyire előtte félünk tőle, és hamarabb is fejeződik be.

Végbéltükrözés

Rövidebb ideig tart és kevesebb kellemetlenséggel jár a végbéltükrözés. Előkészítés azonban kell, amely egy vagy több beöntésből áll. Az előzővel ellentétben ez a vizsgálóeszköz nem hajlékony, hanem merev, 25 cm-es fémcső. Lehetőség van vele a végbél vagyis a vastagbél utolsó, kb. 20 cm-ének áttekintésére. Ezen szakasz betegségei a daganatok, aranyerek, berepedések vizsgálhatóak, melyet rendszerint kiegészít egy még rövidebb műanyag eszköz felvezetése is, melynek segítségével csak közvetlenül a végbélnyílás betegségei vizsgálhatóak jól.

Összességében kb. 10 percig tartó, kellemetlen vizsgálatról van szó, melyhez a vizsgálóágyon „térdkönyök" helyzetben kell elhelyezkedni. A gyomor- és a végbéltükrözéshez rövidsége miatt gyógyszeres segítségre nincsen szükség, így e vizsgálatok után a páciens azonnal hazamehet, autót vezethet.

Vastagbéltükrözés

Folytassuk az ugyancsak gyakori vastagbéltükrözéssel. Az eszköz, bár némileg vastagabb, de ugyanolyan technikai elven működik, mint a gyomortükrözéshez használt berendezés. Ehhez a vizsgálathoz azonban előkészítésre van szükség, amelynek a célja a vastagbél kitisztítása. Az ehhez szükséges hashajtási módszer többféle lehet. Rendkívül fontos azonban, hogy ha megkaptuk a tájékoztatást az előkészítés módjáról, akkor azt tartsuk be. Így az esetek zömében receptre felírt és gyógyszertárban kiváltott hashajtó folyadékot a vizsgálatot közvetlenül megelőző napon kora délután kell elfogyasztanunk, ezután szilárd ételt nem ehetünk, viszont szükséges legalább 3 liter rost, szénsav- és tejmentes folyadék elfogyasztása (ásványvíz, tea, csapvíz). Ha ezt elmulasztjuk, a vastagbél nem lesz megfelelően tiszta, s ez a vizsgálatot lehetetlenné teheti.

A vizsgálathoz ugyancsak bal oldalfekvésben kell elhelyezkedni. A végbélnyíláson bevezetett eszközt egészen a vastagbél kezdeti pontjáig kell eljuttatni, eközben a vastagbél több természetes kanyarulatán kell átjutnia. Mint ahogyan a gyomortükrözéskor, itt is levegőbefúvásra van szükség, ami kellemetlenséggel, fájdalommal jár. Lehetőség van ennek gyógyszeres csillapítására, mely a szükségletekhez mérten a vizsgálat menete alatt adott vénás injekció formájában történik.

Tudnunk kell, hogy ezen injekció után legalább egy órás megfigyelésre van szükség, kísérő nélkül a vizsgálatról nem távozhatunk, és azon a napon autót vezetni tilos. Ezért már előre gondoljunk arra, hogy ki tud bennünket elkísérni erre a vizsgálatra. A vizsgálat menete 15, de akár 45 perc is lehet, melyet a talált elváltozás és annak esetleges, a tükrözés során történő eltávolítása befolyásol.

Segít a beteg fegyelmezettsége

Megfelelő előkészítéssel, a beteg jó kooperációjával ezek az eszközös vizsgálatok az esetek döntő többségében szövődménymentesek. Az esetek kis százalékában adódhat probléma vagy a mintavételből következő utóvérzés miatt, vagy az eszköz által a gyomor- vagy a bélfalon okozott sérülés miatt. Ezek rendszerint valamely betegség által már megtámadott területen jönnek létre. Ellátásuk kórházi megfigyelést, esetleg sebészeti beavatkozást igényel. Abban az esetben, ha panaszaink hátterét ezek a vizsgálatok nem igazolták, akkor további speciális képalkotó vagy egyéb vizsgálatok állnak rendelkezésre.

Említettük már, hogy a gyomortükrözés során egy bizonyos baktérium kimutatására mintavétel történik. Ez a baktérium a Helicobacter pylori, mely a gyomor fekélyes, gyulladásos, sőt daganatos betegségeinek a kialakulásában is szerepet játszhat. Meglétének igazolása nagyon fontos a további gyógyszeres kezelés eldöntésében. Ha ugyanis gyomrunkban megtelepedett, azt onnan valamely antibiotikum-kombinációval lehetőségünk van kiirtani. Bár nagyon sok az ismeretlen tényező a baktérium szerepével, megtelepedésével, átvitelének módjával kapcsolatban, de a kb. két évtizedes tapasztalat alapján bizonyított tény az, hogy ha sikerül kiirtani a gyomorból, akkor a fekélyek kiújulásának aránya töredékére csökken.

A Helicobacter pylori kimutatása

Gyomortükrözés során tehát lehetőség van szövettani mintavételre. Ilyenkor a tükrözőeszközön egy hosszú fémdrót vezethető végig, melynek végén néhány milliméteres, nyitható fogó van, s ez kívülről irányítható. Arról a helyről tudunk vele mintát venni, melyet a vizsgáló orvos kórosnak ítél. Maga a mintavétel, a vizsgálati anyag kicsípése, illetve a drót levezetése nem okoz semmilyen fájdalmat. Értelemszerűen meghosszabbítja a vizsgálat idejét, de olyan sok hasznos információt ad, hogy az esetek zömében szükség van rá.

Az így kivett anyagból egy reagens segítségével vagy már a vizsgálatot követő fél órán belül meghatározható a baktérium jelenléte (ez az úgynevezett gyors ureázteszt), vagy ha szövettani feldolgozásra kerül sor, akkor általában 2-3 munkanap elteltével kapunk eredményt. További lehetőség a vérvétel, mellyel a kórokozó jelenlétének hatására termelődött ellenanyag határozható meg.

A harmadik módszer a kilégzéses vizsgálat. Ennek menete a következő: a vizsgálat éhgyomorra történik, és egy olyan kis kapszulát kell lenyelnünk, mely a baktérium által elbontandó anyagot tartalmazza. A kapszula lenyelését követően, fél óra múlva egy kis tasakba kell levegőt fújnunk, melyet azután mérőműszerbe helyeznek. Ha jelen volt a gyomrunkban a baktérium, és a lenyelt anyagot elbontotta, akkor ezt a mérőműszer jelezni fogja. Nagyon fontos, hogy a vizsgálatot megelőző három napban gyomorsavcsökkentő gyógyszert és a vizsgálat előtti egy-három hétben antibiotikumot nem szabad szedni, mert ezek a vizsgálat eredményét meghamisíthatják.

A kilégzéses tesztnek a szerepe alapvetően a korábban végrehajtott tükrözés és mintavétel során már kimutatott baktérium kiirtásának ellenőrzése. Előfordulhat ugyanis, hogy az elsőként adott antibiotikum-kombinációra a baktérium nem tűnik el, annak gyógyszerekre való érzékenysége változó, ekkor újabb váltott antibiotikum-kombinációra van szükség.

Nagyon fontos tudni, hogy a kilégzési teszt, ugyanúgy, ahogy a vérből történő Helicobacter-kimutatás semmilyen mértékben nem helyettesíti a gyomortükrözést. Ha tehát valaki gyomorpanaszokkal jelentkezik a szakrendelésen és csak a baktérium meglétét akarja igazolni, akkor feltételezhetően betegségének csak egy csekély részét ismeri meg. Nem tudhatja meg ebből, hogy van-e gyomor- vagy nyombélfekélye, gyulladása, refluxbetegsége, esetleg daganata.

A már említett vérvétel ezenkívül nem alkalmas a baktérium kiirtásának kontrolljára, mert a kórokozó ellen termelődött ellenanyagszintet méri, mely még kb. fél éven át akkor is magas, ha már a baktériumot sikerült eltávolítani a szervezetből. A vérvétel jelentősége elsősorban nagyobb embercsoportok szűrésekor mutatkozik meg.

A gyomor és a nyelőcső speciális vizsgálatai

Mint az imént láttuk, a gyomortükrözés során lehetőségünk van a gyomor fekélyes, gyulladásos vagy daganatos betegségeinek tisztázására. Igaz ez a nyelőcsőre is, mellyel kapcsolatban a leggyakoribb eltérés az úgynevezett refluxbetegség. Típusos esetben ennek szemel látható jelei a tükrözés során egyértelműen látszanak.

Előfordul azonban, hogy ez a gyakorta kínzó tünetekkel járó megbetegedés a tükrözés során nem látszik, és mégis fennáll a savas gyomortartalom nyelőcsőbe való visszaáramlása a klinikai tünetek alapján. Ha ezt vizsgálati módszerrel is bizonyítani akarjuk, akkor végezhetjük el a nyelőcső pH (vagyis savasság) mérését. Ez fájdalmatlan módszer, melynek során a megfelelő elektródokat a nyelőcsőbe és a gyomorba helyezik, és 24 órán keresztül ott tartják. A beteg közben normál napi tevékenységét és étkezési szokásait folytathatja.

Előfordulnak a nyelőcső természetes mozgásának zavarából adódó olyan betegségek is, melyek igazolásához egy másik ritka vizsgálómódszerre van szükség, ez a nyelőcső-manometria (nyomásmérés). Ennek a szintén fájdalmatlan vizsgálatnak a során megfelelő mérőfejeket helyeznek el a nyelőcsőbe és az ott bekövetkező nyomásváltozásokat mérik. Mindkét utóbb leírt vizsgálat csak speciális centrumokban, ott is általában egy-egy szakember vezetésével történik. E vizsgáló módszerekre a gyomorbántalmakkal jelentkező betegek töredéke esetében van csak szükség.

A vékonybél vizsgálata

A vékonybél igen tekintélyes hosszúságú, kb. 5 méteres bélszakaszunk. A táplálék felszívásában, az ott zajló emésztési folyamatokban, bizonyos anyagok kiválasztásában életfontosságú szervről van szó. Amiért eddig keveset beszéltünk róla, az az a tény, hogy a legnehezebben vizsgálható hasi szervünk. Lehetőség van azonban ma már ezen bélszakasz endoszkópos vizsgálatára is. Ennek során a hagyományos gyomortükrözésnél használt eszköznél hosszabb, de minden egyéb tulajdonságában azzal megegyező műszer használható. A technikailag igényesebb, nagy jártasságot igénylő vizsgálat során a rendkívül kanyargós vékonybél felső, kb. 90-120 cm-es szakasza válik vizsgálhatóvá. Láthatjuk tehát, hogy korántsem annak teljes hossza. Ezt a vizsgálatot alapvetően a vékonybél speciális gyulladásos megbetegedésének (Crohn-betegség), valamint a vékonybél eredetű vérzéseknek a kimutatására használjuk.

Van azért még lehetőségünk arra, hogy valamely módon a vékonybelet tovább vizsgáljuk. Az egyik lehetőség, hogy a vastagbél-tükrözés során eljutva a vékonybél-vastagbél átmenethez, a vizsgáló eszközt át tudjuk vezetni a vékonybél utolsó szakaszába. Eszközünk hossza, valamint az ezen manipulációval járó fokozott kellemetlenségek azonban természetesen határt szabnak a vizsgálatnak, vagyis itt már csak a vékonybélből maximum 15-20 cm-t láthatunk. Nagy azonban ennek a jelentősége is, mert a már említett specifikus gyulladásos bélbetegség típusosán e szakaszon jelentkezik először, ez pedig akkor láthatóvá válik, s onnan szövettani mintavétel és így szövettani diagnózis nyerhető.

Tudjuk vizsgálni a teljes vékonybélszakaszt is két módon. A régebbi módszer egyfajta röntgenvizsgálat. Ezen a gyomorba és onnan a vékonybélbe levezetett szondán át kontrasztanyag juttatható a vékonybélbe. Ennek röntgenleképezése, majd e filmek aprólékos elemzése a vékonybél falának esetleges megnagyobbodását, az annak környezetében lévő nyirokcsomók megnagyobbodását igazolhatja, és ez a gyulladásos bélbetegség diagnózisának felállításához vezethet. Nagy rutint, speciális szakembert, megfelelő centrumot igénylő feladat.

A másik módszer az úgynevezett kapszulás vizsgálat. Ennek során egy olyan pici kamerát tartalmazó kapszulát kell lenyelni, mely végighalad a szájnyílástól a végbélnyílásig az egész bélcsatornán, és közben számtalan fényképet készít. Ezt a vizsgálatot ma kizárólag a vékonybélbetegségek vizsgálatára használjuk, és ott is a már említett vérzésforrások keresésére. Nehezen hozzáférhető, rendkívül drága vizsgálatról van szó, csak speciális esetekben alkalmazzák. A vékonybél megfelelő működésének alapvető feltétele, hogy az ott zajló felszívódás és a vékonybél mozgása megfelelő legyen. Ennek vizsgálatára különféle funkcionális tesztek használhatók. A tesztek eredménye közvetett módon utal az esetleges kóros funkcióra. Ilyenek például a szájon át történő cukor- vagy vasterhelés, illetve a székletben ürített zsír kimutatása.

A vastagbél vizsgálata

A már említett tükrözéses vizsgálatokkal (végbél- és vastagbéltükrözés) a vastagbél nagyon jól vizsgálható. Kiegészítő diagnosztikus tevékenységre egy már kimutatott betegség még precízebb meghatározásához van szükség. Ilyen a végbél ultrahangvizsgálata. Ennek során a végbélnyíláson keresztül vizsgálófejet juttatnak a végbélbe, és a vizsgálat célja, hogy az előzőleg már ott kimutatott daganatos betegség mélységi terjedését, operálhatóságának eldöntését vizsgáljuk. Sajnos ez a vizsgálat sem terjedt még el, aminek magyarázata a szükséges eszköztár igen költséges volta.

Az endoszkópos vizsgálatok mellett már visszaszorulóban van, de messze nem vesztette még el jelentőségét a vastagbél kontrasztanyagos röntgenvizsgálata. A tükrözésnél jobban tolerálható módszerről van szó, melynek során egy beöntéshez hasonló kellemetlenséget kell elviselni. Ekkor juttatják fel a kontrasztanyagot a vastagbélbe, majd erről röntgenfelvételeket készítenek, de megfelelő vastagbél-előkészítésre (beöntéssorozatra) itt is szükség van. Nem alkalmas a módszer szövettani mintavételre. Akkor tanácsos ezt a módszert javasolni, ha a vastagbéltükrözés valamilyen okból sikertelen volt, vagy ha a betegünk elzárkózik a tükrözéstől.

Vérzések laborvizsgálata

Rutin laboratóriumi módszer a székletvér meghatározása. Egy pozitív lelet esetén azonban fogalmunk sem lehet, hogy az a vérzés egy szájüregi sérülésből, gyomorfekélyből, vagy akár vastagbéldaganatból vagy számos más egyéb forrásból ered. Mindenféleképpen több székletminta leadására van szükség.

Olyan, nagy tömegekben használatos szűrővizsgálatról van szó, melynek többszöri pozitív értéke esetén a beteg részletes kivizsgálása válik szükségessé. Mindenképpen nagy előnye a módszernek, hogy a látszólag teljesen normális székletből a szabad szemmel nem látható vérnyomokat tudja kimutatni. Kivitelezése egyszerű: a székletből kell mintát leadni, melyet a laboratórium értékel, de már gyógyszertári forgalomban vannak azok a tesztek is, amelyek (a terhesség otthoni meghatározásához hasonlóan) a székletvér kimutatására szolgálnak. Fontos tudni, hogy ha nem „emberspecifikus" tesztről van szó, akkor annak eredményét étkezésünkkel is meg tudjuk hamisítani. Tehát a teszt elvégzése előtt három nappal húsmentes diétát kell tartani.

Újabb módszerek

Folytathatnánk még tovább az egyre újabb vizsgálatok leírását, de ez már meghaladja cikkünk kereteit. Nem szóltunk még a gyomor-bélrendszeri betegségek kivizsgálásában kevésbé fontos CT- és MR-vizsgálatokról, melyek azonban természetesen a gasztroenterológiai betegségek körébe tartozó máj- és hasnyálmirigy-betegségek diagnosztikájában alapvető jelentőségűek.

A legújabb módszerek közé tartozik a PET-CT. Maga a PET egy korábban ismert vizsgálómódszer. A megfelelően jelölt vegyület véráramba történő beadása után ezen anyag bizonyos helyeken, általában daganatokban dúsul. A jelölés következtében, adott eszközzel e dúsulás helye meghatározható. E már pár éve ismert módszer kombinálása a CT adta lehetőséggel rendkívül részletgazdag, a daganatok kimutatásában, szóródásának igazolásában kiváló. Ma már Magyarországon is hozzáférhető, de rendkívül költséges vizsgálat.



A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
http://vital.hu/themes/sick/filter_gyomor_vizsg2.htm