A hazai felnőtt lakosság 15%-a (1 200 000 ember) életében legalább egyszer átesik egy depressziós epizódon, ami az esetek többségében 6-8 hónapig tart.

A depresszió nem egyenlő a szomorúsággal. Olyan kóros állapot, amely kimutatható biokémiai elváltozásokkal jár az emberi idegrendszerben, ezért orvosilag diagnosztizálható és gyógyítása is orvosi segítséget követel.

A nők a legtöbb felmérés szerint kétszer olyan gyakran betegszenek meg depresszióban, mint a férfiak.

A depressziósok mintegy 20%-a öngyilkossággal fejezi be az életét. Ez az arány a szakszerűen kezelt depressziós betegek körében jóval (nyolc-tízszer) alacsonyabb.

Bár ma már nem számítunk világelsőnek az öngyilkosságok tekintetében, nem lehetünk elégedettek, hiszen a 100 000 lakosra jutó éves öngyilkossági halálozás ma is több mint másfélszerese Ausztriáénak és közel háromszorosa Angliáénak és az Egyesült Államokénak.

A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt depresszió egyéb következményei közé tartozik a másodlagos alkohol- és gyógyszerabúzus, illetve dependencia és a fokozott testi (kardiovaszkuláris, daganatos) megbetegedések és halálozás.

A kezeletlen depresszió okozta kár jóval nagyobb, mint a depresszió kezelésének költsége. A legfrissebb becslések szerint ez az arány: 23:1.

A depresszió az esetek túlnyomó többségében több mint 90%-ában megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával teljes mértékben gyógyítható, kezelhető.