Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (http://vital.hu)

Mire való a CT-vizsgálat?

„CT -re kell mennem” – hangzik el a beteg szájából a mondat, és képzeletében egy cső jelenik meg, ahol vizsgálni fogják. Hogyan működik a komputertomográf, mikor alkalmazzák, mire számíthat a páciens a vizsgálat során? Nézzük meg közelebbről, mi történik, ha valaki „befekszik a csőbe”!

A komputertomográfia a klasszikus röntgeneljárás továbbfejlesztése. Lényege, hogy a röntgensugárral történő számítógépes rétegvizsgálat során a CT-kép, a hagyományos felvételektől eltérően, az emberi testet hossztengelyével merőlegesen, haránt metszeteiben mutatja, mindezt átfedések nélkül. Az eljárást az 1970-es években egy dél-afrikai-amerikai fizikus, Cormack, és egy brit mérnök, Hounsfield alkotta meg, munkájukat orvosi Nobel-díjjal jutalmazzák. Az első klinikai CT-vizsgálatra 1972-ben kerül sor. A vizsgálati módszer pár éven belül a radiológia (képalkotó diagnosztika) legértékesebb diagnosztikai eljárásai közé tartozott. Bevezetésük óta a készülékek gyors technikai fejlődésen mentek keresztül, főleg, ami a képminőséget és a felvételi időt illeti.

Hogyan működik?

A komputertomográf egy nagy teljesítményű röntgencsőből és egy képrögzítő rendszerből, azaz detektorból áll. A vizsgálat alatt az egymással szemben elhelyezkedő mindkét komponens a vizsgált személy körül forog, és több oldalról felvételeket készít. Egy forgás alatt akár 128 „szeletet” is feltérképez. A röntgencső egy vékony, síkszerű röntgensugárnyalábot bocsát ki, ami keresztülhatol a testen és annak eltérő struktúráinak megfelelően (bőr, zsír, izom, csont, szervek) különbözőképpen nyelődik el. A röntgencsővel szemben elhelyezkedő detektorok jelekként fogják az elnyelt sugarakat, majd elektronikus jellé alakítva kiértékelés céljából a számítógépnek továbbítják azokat.

A szkennelés (felvétel) ideje alatt a röntgencső és a detektor a pácienshez képest folyamatosan változtatja a helyzetét, így minden vizsgált „réteg” különböző irányból (projekciók), lesz látható. A felvételeken nincsenek átfedések. A számítógép az egyes projekciókat képernyőn vagy röntgenfilmen megjeleníthető és kiértékelhető képpé dolgozza fel.

Ha vizsgálat során röntgen-kontrasztanyagot is használnak, a képek még élesebbek lesznek.

A jó képminőség eléréséhez a páciens sikeres közreműködésére is szükség van: a vizsgálat ideje alatt pontosan kell követnie az elhangzó levegővételi utasításokat, mivel sok szerv ki-és belégzéskor „eltolódik”.

Mikor kell CT-vizsgálat?

CT használata nagyon sok esetben indokolt. A legfontosabb alkalmazási területek:

• Koponya-CT: Vérzés gyanúja, kitágult véredények, agydaganat, agyi ödéma, agyvérzés, koponyatörés gyanúja, egyéb degeneratív vagy időskori elváltozás esetén.

• Teljes test CT-vizsgálata: Tumorok, ciszták keresése, diagnosztizált tumorok monitorozása, belső szervek elváltozásainak vizsgálata (pl. máj, lép, hasnyálmirigy, vesék) céljából.

• Ízületek, csontok CT-vizsgálata: Porckorong-elváltozások keresése, oszteoporózis diagnosztizálása, csonttörések és egyéb degeneratív elváltozások diagnosztizálása.

• Kardio-CT/Szív-CT: Szív-CT-vel lehetővé válik a szívkoszorúér elváltozásainak háromdimenziós ábrázolása. Kezdődő arterioszklerózis jeleként megjeleníthetők meszesedések, lerakódások.

• CT-kolonográfia: A belek CT vizsgálatával polipok és daganatok ismerhetők fel.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A vizsgálatra asztalon, a páciens fekvő helyzetében kerül sor. A vizsgálat elején az asztal a CT-gépbe tolódik. A személyzet a vizsgálat idején nem a vizsgáló helyiségben, hanem a szomszédos leletezőhelyiségben tartózkodik, és hangszóró segítségével tart kapcsolatot a beteggel. A páciensnek nyugodtan, ellazultan kell feküdnie, és a személyzet levegővételre adott utasításait pontosan be kell tartania. A vizsgálat ideje a vizsgált területtől és a CT-készülék teljesítményétől függően pár perctől fél óráig terjed.

Esetleges komplikációk

A CT-vizsgálat a röntgensugár-terheléstől eltekintve veszélytelen és fájdalommentes. Kontrasztanyag alkalmazásakor egyes páciensek melegérzetről számolnak be, ami gyorsan elmúlik. Kontrasztanyaggal szembeni érzékenység (tüsszentési inger, szédülés [0], rosszullét, fejfájás) nagyon ritkán fordul elő, ezekben az esetekben gyógyszer alkalmazása jelenti a megoldást. Ritkán az is előfordulhat, hogy a kontrasztanyag befecskendezésének helyén égő érzés, fájdalom jelentkezik.



A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
http://vital.hu/ct-vizsgalat