2017. November 18. szombat
Okok és szövődmények -  A négy bűnös -  Mi a teendő?
A fejlett országokban, köztük Magyarországon is, a vezető halálokot a szív- és érrendszeri betegségek jelentik, amelyek összefüggnek az elhízással és a 2-es típusú cukorbetegséggel. Előzményüknek tekinthető az egyre többeket érintő metabolikus szindróma, amely több, egymással összefüggő tünet együttese. Mit és miért érdemes róla tudni?

A metabolikus, azaz anyagcserével kapcsolatos tünetegyüttes négy olyan kockázati tényezőt foglal magában, amelyek önmagukban is veszélyesek, együttesen azonban fokozottan növelik a 2-es típusú diabétesz, az érelmeszesedés, agyi érkatasztrófa (stroke) és a szívbetegségek kialakulásának esélyét, valamint rontják az életkilátásokat. A kérdéses tünetek a hasi elhízás, és három anyagcsere-eltérés: a magas vérnyomás, a magas vércukorszint és a kóros vérzsírösszetétel (diszlipidémia), amelyek közül legalább három meglétekor beszélhetünk metabolikus szindrómáról.

metabolikus szindróma

Okok és szövődmények

A tünetegyüttes hátterében feltehetően az inzulin-anyagcsere zavara áll. Az elfogyasztott táplálék egy részét a szervezet szőlőcukorrá (glükóz) bontja, ami a sejtek működéséhez szükséges energia forrásául szolgál. A glükóz inzulinhormon segítségével jut a sejtekbe, ez ehhez szükséges mechanizmus azonban károsodhat. Ekkor a sejtek egyre kevésbé reagálnak az inzulinra, azaz csökken a glükózintolerancia, és végső soron teljesen érzéketlenné válhatnak az inzulinnal szemben. Ez az inzulinrezisztencia, ami kezeletlenül cukorbetegséghez vezet, mivel a szervezet egy idő után képtelen magától megbirkózni a túl sok glükózzal.

A túlzott táplálékbevitelnek és a mozgásszegény életmódnak nagy szerepe van e folyamat kialakulásában: ha a szervezet a működéséhez szükségesnél folyamatosan több energiát kap, az egyrészt magas vércukorszintet és hízást okoz, másrészt megnöveli az inzulinszükségletet, és hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához. Másrészt az inzulin-anyagcsere zavara és a túlevés hozzájárul a vérben keringő zsírok mennyiségének növekedéséhez is, és együttesen magas vérnyomást, érelmeszesedést okoznak, aminek következtében stroke, szívroham léphet fel. A cukorbetegség kialakulása önmagában is súlyos szövődménye a metabolikus szindrómának, azonban hosszú távon maga is súlyos gondokat, például vese- és idegi károsodást, vakságot okozhat.

A tünetegyüttes kialakulásának esélye az életkor előrehaladtával nő, de gyermekeket is érinthet. Kialakulására hajlamosít, ha az egyik tényező fennáll, a túlsúly, a cukorbetegség a családban, nőknél pedig a policisztás ovárium szindróma (PCOS).

A négy bűnös

A metabolikus szindróma nem minden tünete olyan szembeötlő, mint az elhízás, az anyagcsere-eltérések ugyanis nem feltétlenül járnak tünetekkel, ezért a rendszeres laborvizsgálatoknak nagy szerepük van azok felderítésében.

Elhízás
A zsírszövet nemcsak szerveinket védi és energiát tárol, de a hormonháztartásban is szerepet játszik azzal, hogy az étvágyat, a bél- és agyműködést, a zsír- és cukoranyagcserét befolyásoló hormonokat termel. Kutatások szerint e szempontból a has környékén lévő, illetve a belső szervek közötti, ún. viszcerális zsírszövet játssza a legaktívabb szerepet. Ennek köszönhetően a metabolikus szindróma inkább a hasukra hízókat fenyegeti, de túl sok rejtett hasi zsírszövet esetén kifejezetten vékonyaknál is kialakulhat. Utóbbi testzsírmérő készülékekkel a nem pocakosaknál is kimutatható. Veszélyesnek a nagy – nőknél 80, férfiaknál 94 cm feletti – haskörfogat számít, illetve a derék és a csípő cm-ben mért bőségének aránya is, ha az nőknél 0,85, férfiaknál pedig 0,9 feletti.

Magas vérnyomás
A vérnyomás sosem állandó szervezetünkben, azonban ha rendszeresen kiugróan magas, az hosszú távon nagy terhet ró a szívre és károsítja az érrendszert. Krónikus magas vérnyomásról, hipertóniáról akkor van szó, ha valakinél a rendszeresen ismételt vérnyomásméréskor nyugalomban 140/90 Hgmm-nél magasabb értéket mérnek. A krónikus hipertónia kezdetben nem okoz tüneteket, ezért nehéz észlelni.

Magas vércukorszint
Csökkent glükózintolerancia esetén az éhgyomorra mért vércukorszint normális, a glükózterheléses vércukorvizsgálat azonban kimutatja, hogy az étkezés után a vércukorszint a normálisnál nagyobb mértékben nő és lassabban csökken. Rendellenesnek számít a metabolikus szindróma szempontjából az is, ha az éhgyomri vércukorszint 6,1 mmol/l feletti.

Kóros vérzsírszint
A trigliceridek és a kétféle koleszterin közül a kedvező hatású HDL szintje mérvadó a metabolikus szindróma szempontjából. Kórosnak az 1,7 mmol/l vagy afeletti trigliceridszint számít; a HDL-koleszterin esetében pedig nőknél 1,29 mmol/l, férfiaknál 1,04 mmol/l alatti szintje.

Mi a teendő?

A szükséges lépések megtételére már akkor érdemes hangsúlyt fektetni, ha „még csak” az egyik tünet alakult ki, a minél korábbi felismerés és a beavatkozás ugyanis nagyobb eséllyel csökkenti a cukorbetegség és a kardiovaszkuláris betegségek rizikóját; de természetesen sosincs késő változtatni. A legfontosabb az életmódváltás, azaz a megfelelő étrend és a rendszeres mozgás, ami a túlsúlyt is csökkenti, valamint a káros szokások elhagyása. Mindezeket szükség szerint kiegészítheti a magas vérnyomás, a kóros vérzsírszint és az inzulinrezisztencia kezelését célzó gyógyszerek adása.

A megfelelő étrend zsír-, cukor- és kalóriaszegény, sok rostot és finomítatlan szénhidrátot – zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonákat – tartalmaz, a telített zsírok (pl. vaj) helyett a telítetlenek (pl. olívaolaj), a vörös húsok helyett inkább a sovány húsok és a halak fogyasztására helyezi a hangsúlyt. Segítségével nemcsak fogyás érhető el, de a finomított szénhidrátok (fehér cukor és liszt) kerülése segít normalizálni a vércukorszintet és elkerülni, hogy a glükózintoleranciából cukorbetegség váljon; a sóbevitel minimalizálása a vérnyomáscsökkentést segíti elő; a többszörösen telítetlen zsírsavak, mint az omega–3 és –6 tengeri halak, olívaolaj vagy olajos magvak formájában történő bevitele pedig a normális koleszterinszint elérését segíti. E feltételeknek pontosan megfelel a mediterrán étrend, ami kutatások szerint sikeresen alkalmazható a metabolikus szindróma tüneteinek csökkentésére.

A mozgás csak úgy segít, ha az életvitel rendszeres elemévé válik; ehhez napi minimum félóra közepes intenzitású mozgás ajánlott, ami lehet akár séta vagy kerékpározás is, a lényeg a rendszeresség. Emellett a dohányzás abbahagyása és az alkoholfogyasztás visszafogása szintén lényegi eleme kell legyen az életmódváltásnak.

A metabolikus szindróma kordában tartása rendszeres orvosi ellenőrzést – laborvizsgálatokat, vérnyomásmérést – igényel, amivel nyomon lehet követni az életmódbeli változtatások és a gyógyszerek hatását, és fel lehet mérni a kedvezőtlen változásokat, így időben be lehet avatkozni és lehetőség szerint elkerülni a súlyosabb következményeket.


Szerző: Zsadon Sára

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés