2017. November 20. hétfő
Az esők nyomán újra megjelennek az erdőszéli, ligetes területeken a gombák, sajátos „vadászatra” csábítva a kirándulókat. Ahhoz azonban, hogy a saját kezűleg szedett kalaposok felhasználása, elfogyasztása ne végződjön tragédiával, néhány egyszerű szabályt mindenképpen be kell tartani.

Ne csak szeresse, hanem ismerje is!

A vadon termő gombák fogyasztása nemegyszer jár súlyos következményekkel, mivel nagyon sok ehető, jóízű gomba téveszthető össze rosszullétet okozó, sőt, halálos mérgezést is kiváltó, rá hasonlító másikkal. Évente félszáznál több gombamérgezés történik, és szinte minden évben hallhatunk tragikus kimenetelű esetekről is. A gombász ”balesetek” száma természetesen függ az abban az évben jellemző időjárástól is, hiszen aszályos nyarakon, illetve esős, de hideg hónapokban alig van gomba, viszont azonnal megszaporodik a számuk, ha az áztató esők után újra felsüt a nap. Sokak számára nemcsak hobbi a gombavadászat, hanem a megélhetésük része is, akár saját maguknak készítenek a talált kalaposakból vacsorát, akár eladják azokat. Azt azonban, hogy valaki valóban értsen is a gombákhoz, sem a gyakorlat, sem a szedett mennyiség nem garantálja. Ne higgyen hát az önjelölt szakértőknek, ne vásároljon gombát házaló árustól, és ne fogadja el az ebben a témában közszájon forgó, megnyugtatónak szánt népi hiedelmek egyikét sem! Például nem igaz, hogy a csigák csak az ehető gombát rágják meg, és életveszélyes lenne abban is bízni, hogy a sütés-főzés során elveszíti mérgező voltát bármelyik „bolondgomba”, vagy abban, hogy a főzővízbe merített ezüstkanálnak az elszíneződése jelzi a veszélyt. Ezért a legfontosabb szabály: aki maga nem ért hozzá megbízhatóan, vadon termő gombát csak azután fogyasszon, hogy azt egy valóban hozzáértő, lehetőleg vizsgázott szakértő megvizsgálta. Bárki válhat maga is szakértővé, ha biztonságosan szeretne hódolni szenvedélyének: sokfelé indul gombaismereti tanfolyam, és sok jól használható szakkönyv is kapható. Addig pedig a legtöbb piacfelügyelőségen találhat képzett gombavizsgálót. A szakembernek a teljes gyűjteményt be kell mutatni, nem elég egy-egy példány belőle. Az ismeretlen fajtájúakat a többitől elkülönítve kell gyűjteni, mert például a gyilkos galócának még a letört darabkája is megmérgezheti a többit, és ha ennek veszélye felmerül, az összeset ki kell dobni.

Gyilkos galóca

Csábító gyilkosok

A gombákhoz kötődő népi „bölcsességek” egyik legveszélyesebbje az az állítás, hogy a mérgező, „rossz” gombák felismerhetők taszító külsejükről, nyálkás felszínükről vagy kellemetlen szagukról. Sajnos, nem így van: például a legveszélyesebb mérgű galócafélék egyben a legszebb gombák közé tartoznak. A halálos mérgezések 90 százalékát éppen a szintén vonzó külsejű gyilkos galóca okozza: mérgéből, a phalloidinből az emberi szervezetre halálos mennyiségnek legalább ötvenszeresét tartalmazza. Nagyon fontos lenne, hogy legalább ezt a fajtát biztonsággal fel tudja ismerni mindenki, aki vadon termő gomba gyűjtésére vállalkozik. A gyilkos galóca 5-15 cm átmérőjű kalapja selymes tapintású, fehér, sárga, barna, vagy barnászöld, szürkészöld színű, lemeze és húsa fehér, fehér alapon márványos színű tönkje 5-15 cm magas, jellegzetes fehér gallérja és bocskora is van. A veszélyt növeli, hogy a gyilkos galóca éppen a legkeresettebb és a legnagyobb számban termő fajtákkal, a vadon termő csiperkével és az őzlábgombával téveszthető össze. Az egyéb galócák is veszélyesek: például a párduc- és a légyölő galóca súlyos állapotot, hallucinációkat, delíriumot okozhat. Szintén veszélyes, esetenként halálos mérgezést válthatnak ki a susulyka-félék is, amelyektől leginkább a minden megkóstoló kisgyermekeket kell félteni, mert nedves, árnyékos kertekben, parkokban is igen gyakoriak. Vannak enyhébb mérgezést okozó gombák is, amelyek hatása egy súlyos gyomorrontással ér fel: ilyen például a világító tölcsérgomba (amely a rókagombával téveszthető össze) és a vargányafélékre hasonlító sátán- és farkas tinórú. Van olyan gomba is (például a tintagomba és a változékony tinórú) amely csak akkor okoz mérgezéses tüneteket, ha alkoholt is fogyasztanak mellé.

Gomba a konyhában

Akár vásárlás, akár saját gyűjtés során jutottunk ellenőrzött ehető gombához, sokféleképpen használhatjuk fel. Fogyókúrázóknak különösen értékes táplálék, hiszen számos hasznos tápanyagot, vitamint, értékes fehérjéket tartalmaz, miközben energiatartalma alacsony, száz gramm gombában mindössze 20-40 kalóriányi. A gombaféléket tisztításkor áztatni nem szabad, elég folyóvízben lemosni. A hűtőszekrényben sem tartható el egy-két napnál tovább, a legjobb frissen, lehetőleg még a szedés napján feldolgozni, sütni, párolni vagy főzni (nyersen fogyasztani egy gombát sem tanácsos). Nem tartozik a könnyen emészthető ételek közé, ezért gyerekeknek, érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott, egyesekben még az ehető gombákban lévő fehérjék, aromaanyagok is okozhatnak allergiás-, gyomor-béltüneteket. Fontos tudnivaló az is, hogy a gombát tartalmazó főtt ételek a legromlandóbb élelmiszerek közé tartoznak, amelyeket már másnapra is veszélyes eltenni. Ha vadon termő gomba fogyasztása után hányás, hasmenés, idegrendszeri, keringési zavarok jelentkeznek, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, hogy a beteg a lehető legsürgősebben szakszerű segítséget kapjon. A maradék gombát, tisztítási hulladékot, ételmintát érdemes a beteggel együtt a kórházba vinni, mert a mérgezést okozó gombafaj gyors megállapításában nagy segítséget jelent.



Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés