2017. December 14. csütörtök
Akiket elkerül a rák és a diabétesz -  A cukorbetegség és a pima indiánok -  A „védő gén” és az amisok
A pima indiánokon sikerült először nyomon követni, hogyan alakul ki a cukorbetegség. Egy, a modern társadalomból kivonult, 18. századi életvitelt élő kis közösség, az amisok több szempontból is értékesnek bizonyulnak az öröklött betegségek hátterének kutatásában. Ecuadorban él egy pár tucat ember, akik egy géndefekt miatt nem betegednek meg sem diabéteszben, sem rákban. Mi állhat a háttérben?

Mexikóban, Ecuadorban és az USA-ban izoláltan élő népcsoportok fontos, a cukorbetegség és a rák terápiáját befolyásoló adatokat és felismeréseket szolgáltatnak a kutatóknak. Mindenki szeretné, ha elkerülhetné a világszerte egyre többeket érintő cukorbetegséget illetve a rákot. Egyesek szinte biztosak lehetnek benne, hogy nem találkoznak az említett betegségekkel.

Ecuadori alacsony növésű populáció

Akiket elkerül a rák és a diabétesz

A Dél-Ecuadorban, pár évvel ezelőttig még teljes izolációban élő, csodaszámba menő emberekről készült tanulmány 22 év kutatási időszak eredményeit foglalja össze: ezen időszak alatt senki sem betegedett meg diabéteszben illetve rákban. A hasonló életvitellel rendelkező kontrollcsoportban a tumoros megbetegedés aránya 17%-ot, míg a cukorbetegségé 5%-ot tett ki. A vizsgált ecuadori populációt nyilvánvalóan elkerülik a fent említett betegségek, viszont azzal kell együtt élniük, hogy testmagasságuk nem haladja meg a 130 centimétert. A zsidó származású népcsoport, a 15. század végén az inkvizíció elől Spanyolországból Dél-Amerikába menekült. A populáció tagjai egymás között házasodtak, ami kis növésért felelős, ritka génhiba hatványozott előfordulását eredményezte. Szervezetük alig reagál a az agyalapi mirigyben termelődő szomatotropin nevű növekedési hormonra. Egy gén felelős azon fehérje előállításáért, amely a májsejtek felszínén hormonszenzorként működik. Ezért a máj nem választja ki az inzulinszerű növekedési faktort (IGF-1); erre a jelre van szükségük a sejteknek az osztódáshoz, így ez a növekedés feltétele is egyben. Az IGF-1 fontos szerepet játszik a diabétesz és rákos megbetegedések kialakulásában. A sejtekben felhalmozódó hibák miatt minden ember testében naponta keletkeznek rákos sejtek. Csak nagyon kevésből alakul ki tumor, mivel a legtöbb hibás sejt egy olyan programot „futtat”, amely önmegsemmisítéssel végződik. Ha azonban egy a sejthalálra ítélt sejthez IGF-1 faktor kötődik, akkor az leállítja a megsemmisülés programját és időzített bombaként a szervezetben marad. Vagy örökre „néma” és ártalmatlan marad, vagy idővel osztódni kezd és daganattá fejlődhet. Lehetséges, hogy a kis termetű ecuadori népcsoport védve van mindettől, mert náluk alig mutattak ki „alvó rákos sejteket, mivel az IGF-1 szintjük rendkívül alacsony. Valószínű, hogy ugyanez a faktor óvja meg őket a cukorbetegségtől is; ennek folyamata azonban még nem tisztázott. További, a kis emberek bevonásával végzett kutatások rávilágíthatnak arra, hogy a túlsúlyosok között kik azok, akik megbetegednek diabéteszben és kik azok, akiket kímél a kór. Az említett kis ecuadori populáció erősen túlsúlyos tagjai között ugyanis egyáltalán nem fordult elő cukorbetegség.

Pima indián

A cukorbetegség és a pima indiánok

Az USA déli részén élő pima indiánoknál épp fordított a helyzet. A diabéteszben megbetegedettek aránya 38%-os, ami világviszonylatban a legnagyobb gyakoriságot jelenti. A népcsoport a 30 000 évvel ezelőtti őslakosság leszármazottja, ma közülük a legtöbben Arizonában, illetve Mexikó északi részén élnek. Ezeken a kies vidékeken nem ritka, hogy a hőmérséklet 50 ºC fölé emelkedik, ami magyarázata annak, hogy a népcsoport genetikailag alkalmazkodott a hosszabb éhezési periódusok elviseléséhez. A pimáknak az átlagosnál magasabb a vércukorszintjük, ami evolúciósan azért volt fontos, hogy a következő, sokszor hosszú idő elteltével elköltött étkezésig az agy energiaellátottsága biztosítva legyen. Ami korábban a pima indiánok javát szolgálta, az most, az élelmiszerbőség idején a hátrányukra van. A 20. század elején az állami hatóságok az arizoniai rezervátumokban élő indiánokat magas zsír- és cukortartalmú élelmiszerekkel látták el. Testsúlyuk növekedése mellett a cukorbetegség előfordulása is nagy gyakoriságot mutatott. Ezzel párhuzamosan a Mexikóban élő pima indiánok a hagyományos, kisparaszti gazdálkodást folytató életmódot folytatták; legtöbbjüknek normális a testsúlya, de a 6,9%-os diabétesz rátával így is túlszárnyalják az országos 2,3%-os átlagot. Az összehasonlítás jól szemlélteti, hogyan érvényesül a betegség kialakulásában a hajlam és az életvitel együttes hatása. Elsőként a pima indiánoknál tudták a cukorbetegség kialakulásának folyamatát nyomon követni. 10 évvel ezelőtt a kutatók úgy gondolták, a pimákkal végzett kutatások kapcsán megtalálták a cukorbetegség kialakulásáért felelős gént. Mára azonban bebizonyosodott, hogy több gén felelős a rizikó befolyásolásáért, ezen kívül a pimáknál más genetikai adottságok felelősek a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásáért. Izlandi emberek bevonásával végzett vizsgálatok adták az európai populáció számára legfontosabb adatokat. A rizikó génként számon tartott TCF7L2 nevű gén úgy működik, mint egy molekuláris kapcsoló, ami gének egész sorát aktiválja. A TCF7L2 csökkenti az inzulin termelődését, így növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

A „védő gén” és az amisok

Egy további diabétesz „védő gén” felfedezésében az USA északkeleti részén élő amisok jelentették a kulcsot. A GRB10 nevű gén olyan információkat hordoz, amelyek fontos szerepet játszanak az inzulinanyagcserében. A legújabb kutatási eredmények ugyanezen gén további szerepét is leírják: a GRB10 megakadályozza, hogy a sejtek tumorokat hozzanak létre. Ez a tény magyarázatot adhat a rák és a cukorbetegség régóta sejtett összefüggéseire. Az amisok több szempontból is értékes információkat szolgáltathatnak az öröklött betegségek kutatásának terén: az egyes közösségek egymástól elkülönülve, nagy családokban élnek, egymással szoros rokoni kapcsolatban és az életmódjuk is azonos. A protestáns, eredetileg svájci vallási közösség genetikailag jól reprezentálja az európai és az U.S.A. -beli populáció nagy részét. További pozitívum, hogy az amisok esetében a genetikai és a környezeti tényezők jól elkülöníthetők. A népcsoport bevonásával készült tanulmányokból tudjuk, hogy a 2-es típusú diabétesz kialakulása nagyban függ az öröklött tényezőktől.


Szerző: Tajnafői-Vida Éva
2013. 02. 13.
Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés